5. fejezet

A ajt�ban egy n�lam p�r �vvel id�sebb l�ny �llt hossz�, feh�r f�rd�k�penyben.
- ��… nem akarok bunk�nak t�nni, de te… ki vagy?
- Harry bar�tn�je – nevette el mag�t a l�ny. – Na gyere be, hideg van kint! – mondta vid�man �n meg bementem.
- �s most m�r melegebb van kint? :P
- Nem, de legal�bb nem j�n be. Am�gy Dork�nak h�vnak… Furcsa n�v, tudom… - nevetg�lt de most ink�bb zavar�ban.
- �, nem, Magyarorsz�gon teljesen �tlagos – biztos�tottam, ahogy a konyh�ba vezetett, le�ltetett �s elkezdett vizet forralni. – A l�ny, aki helyett beugrottam… �t is Dorotty�nak h�vj�k.
- �rtem – mondta mik�zben h�l�san r�mmosolygott, azt�n � is le�lt mell�m. – Szeretn�d elmondani, hogy mi t�rt�nt, vagy besz�lj�nk ink�bb m�sr�l? – k�rdezte kedvesen.
- Jajj, Dorka annyira kedves vagy velem! – �rz�keny�ltem el, mire a kezembe nyomott egy zsepit. – Mes�ld el nekem, hogy ki vagy, hogyan ismerkedtetek meg, mi�rt b�zol meg bennem ennyire, �s hogy MI�RT NEM TUDTAM EDDIG R�LAD?
- J� - vigyorgott. – Csak halkan, mert Harry alszik. Mit szeretn�l el�sz�r tudni?
- Azt, hogy ki vagy te… m�r ha ezzel nem s�rtelek meg.
- Dehogy is! – nevetett. – Sz�val Harryvel egy bulin tal�lkoztam p�r �ve. Ott egy kicsit elszaladt vel�nk a l�, �s h�t… m�snap reggel mellette �bredtem �gy, hogy m�g a nev�t sem tudtam… - kezdte elpirulva, de nekem tetszett, hogy � sem a racion�lis d�nt�sek h�ve. Lefek�dt olyasvalakivel, akinek a nev�t sem tudta. Az�rt fek�dt le vele, mert pillanatnyilag az t�nt a legjobb d�nt�snek… Mintha a p�r �vvel id�sebb �nmagamat l�ttam volna a csajban. – A probl�m�k ott kezd�dtek, hogy ezt a m�dia is megtudta, ez�rt Fletch azt javasolta, hogy ne legyen nagy botr�ny a dologb�l, hogy Harry mondja azt, hogy a bar�tn�je vagyok. Ez meg is t�rt�nt, �s a pletyk�k is t�nyleg lecsendesedtek, �s akkor Fletch k�t h�nappal k�s�bb azt mondta, hogy most m�r szerinte eleget mutogattuk magunkat egy�tt, nyugodtan bejelenthetj�k a szak�t�sunkat. A furcsa csak az volt, hogy egyik�nk sem akarta. M�r megszoktuk egym�s k�zels�g�t, m�r el sem tudtuk volna k�pzelni, hogy ne legy�nk ott, hogy ne egy�tt jelenj�nk meg a rendezv�nyeken, hogy ne cs�koljuk meg egym�st, mikor �szrevett�nk egy kamer�t a k�zelben… Fletch meg erre vigyorgott, k�z�lte hogy ez szerelem, meg hogy sok boldogs�got. Harry m�snap elh�vott randizni, �s lassan, de biztosan �sszej�tt�nk. Csod�latos �rz�s volt �gy megcs�kolni, hogy tudtam, hogy senki nem figyel…
Le voltam ny�g�zve. H�t ez t�nyleg egy gy�ny�r� t�rt�net volt… Hogy k�t ember �gy megtal�lja egym�st! Hirtelen elkezdett s�polni a v�zforral�, �s m�g miel�tt elhalk�thattuk volna, Harry jelent meg �lmosan a konyh�ban… egy sz�l boxerben. B�r nem mintha ez olyan g�z lett volna, a k�rh�zban �n feh�rnem�ben markol�sztam a t�rd�t… A g�z az volt, mikor odament Dork�hoz, aki �ppen b�gr�kbe t�lt�tte a vizet, �s gyeng�d cs�kot lehelt a nyak�ra.
- ���! – ord�tottam k�ts�gbeesve. – Ezt NE! K�ny�rg�m, hagyj�tok abba!
Dorka meg�rt�en eltolta mag�t�l Harryt, aki viszont csak most vette �szre, hogy �n is ott vagyok.
- ��… te mit csin�lsz itt?
- H��t… ��… nem akartam egyed�l lenni – mondtam v�g�l, mire Harry odaj�tt, �s meg�lelt.
- Nem vagy egyed�l… Akarsz besz�lni r�la? – k�rdezte f�lig mosolyogva.
- Nem, �pp ismerkedem Dork�val – v�laszoltam, �s m�r az �n arcomra is vissza�lt a mosoly.
- �n m�r befejeztem – emelte fel a kez�t Dorka. Le�ltek a k�t oldalamra, �n pedig ett�l �gy �reztem, mintha egy csal�d lenn�nk.
- Ok�, akkor el�sz�r azt mondd meg, hogy mi�rt is nem cs�kolhatom meg a bar�tn�met, akit szeretek!
Annak ellen�re, hogy m�r �vek �ta egy�tt voltak, Dorka m�g most is elpirult �s bens�s�gesen n�zett Harryre. Ez nem zavart annyira – iszony� aranyosak voltak. �gyhogy vettem egy nagy leveg�t �s v�laszoltam.
- Az�rt – kezdtem, azt�n elhadartam az eg�szet egyben -, mert Dannyt �s magamat l�tom a fejemben.
- Ugye nem? – k�rdezte Dorka, Harry feje pedig az asztalon koppant. �n zavartan elkezdtem zongor�zni az ujjaimmal a dobver�m�n, amit Dorka �szre is vett. – J�, te is dobos vagy? – k�rdezte, hogy �gy pr�b�ljon meg felvid�tani.
- Aha… – morogtam. – Mi�rt, m�g ki az?
Dorka hitetlen�l n�zett r�m.
- Te is dobos vagy? – csod�lkoztam.
- �N vagyok dobos, te idi�ta! – morgott Harry. – De most neked nem ezzel kell foglalkoznod. Dannyr�l mes�lj!
- Mit mes�ljek?
- Hogy mit l�tsz PONTOSAN magad el�tt, amikor ezt csin�lom – mondta �s csak az�rt is �thajolt az asztal f�l�tt, �s megcs�kolta Dork�t.
- HARRY! T�NYLEG NE! – csaptam az asztalra, a p�r pedig bociszemeket meresztett. - K�rd�sedre v�laszolva egy�bk�nt es�t, vill�mot, meg gyerty�kat. Ez �gy �rtelmes volt?
Harry s�hajtott.
- Ok�. Akkor mes�ld el az elej�r�l!
- Ok� – s�hajtottam �n is. – Akkor kezd�d�tt, mikor elmentetek eb�delni, �s mi nem ment�nk veletek. �szefutottunk, �s olyan hatalmas, fat�lis hib�t v�tett�nk, amit csak az�rt nem fokozok m�g, mert akkor elfogyn�nak a szavaim arra, amit p�r �r�ja m�velt�nk…
Elmes�ltem, mi t�rt�nt, �s h�t… nem tal�ltak szavakat.
- J�l van! - �llt fel Dorka. – El�sz�r is megiszod a te�t, ut�na csin�lok neked egy forr� f�rd�t, v�lasztunk neked valami ruh�t holnapra a szekr�nyemb�l, azt�n leszaladunk boltba, �s vesz�nk n�mi energiaitalt, mert az mindannyiunkra r�f�r, igaz? – k�rdezte a v�g�t m�r Harryt�l, aki szemmel l�that�an elb�biskolt az asztalon.
- Mi? Ja! Bocs… - kezdte, �s m�r �pp oda akart hajolni szerelm�hez, mikor �n elkezdtem iszonyatosan ord�tani, �gyhogy hamar letett a terv�r�l. – Gonosz vagy, tudod?  - n�zett r�m, de �n nem foglalkoztam vele.
- Jajj, Dorka, annyira h�l�s vagyok neked! – ugrottam a nyak�ba.
*
Reggel mindketten id�ben jelent�nk meg a pr�b�n, �s az sem t�nt fel senkinek, hogy egyszerre… (Siker!) Viszont ami nagyobb probl�ma volt, hogy amint bel�ptem az �lt�z�be, let�madtak a l�nyok, �s �szrevett�k, hogy kend� van a nyakamban.
- F�j a torkod? – k�rdezte Franci.
- Mi? – k�rdeztem. Eleinte fogalmam sem volt mire gondol, de v�g�l is hamar r�j�ttem. – Ja! Igen… Rettenetesen! – tetem hozz�, �s pr�b�ltam rekedt hangon besz�lni.
- Na j�, tudod, ki veszi ezt be! – j�tt oda Patti, �s let�pte a kend�t a nyakamr�l. Franci elfordult, �s eltakarta a szem�t (szeg�ny, �rtatlan l�ny), Patti gyorsan a szoba m�sik v�g�be ment, �s el�rte, hogy elfelejtse, amit l�tott (irigyeltem, ami�rt � k�pes volt erre – de neki is nagyon er�s agykontroll kellett hozz�), Fl�ra viszont k�zel hajolt, �s megnyalta a sz�ja sz�l�t a lila folt l�tt�n.
- Ezt a kisz�v�st!
M�rgesen visszavettem a kend�t, felvettem, j� er�sen megk�t�ttem, hogy m�g egyszer ne t�phess�k le, azt�n egy „nem akarok besz�lni r�la” felki�lt�ssal kirohantam �s egyenesen beleszaladtam Harrybe.
- H�, �sszel! – mondta kedvesen.
- Bocs… - morogtam.
- Nyugodj meg! - suttogta a f�lembe, azt�n r�mosolygott a szembej�v� Tomra, jelezve, hogy minden ok�.
- Itt van m�r? – k�rdeztem. Tudta, mire gondolok.
- Az el�bb j�tt meg. Meg kell hagyni, te is sz�p nyomot hagyt�l rajta…
- Kint hagyta? – k�rdeztem, ugyanis m�g tiszt�n eml�keztem, hogy mit hagytam a nyak�n. Harry megvonta a v�ll�t.
- Neki nem kell eltitkolnia. Term�szet�b�l ad�d�an n�ha �gy jelenik meg reggelente. R� senki sem gyanakodik. B�r Tom megjegyezte, hogy repedt medencecsonttal tal�n nem k�ne ilyeneket csin�lnia…
- Ja �rtem – morogtam. Hogy milyen k�nny� dolga van neki!
- J�, hogy itt vagytok, sr�cok, �t perc m�lva kezd�nk! – jelentette be Fletch, ahogy elhaladt mellett�nk, azt�n bekopogott az �lt�z�kbe is a h�rrel.
- J�v�k m�r! – j�tt ki Danny, azt�n megl�tott engem. H�t azt a jelenetet le kellett volna filmezni. �gy n�zett r�m, mintha valami mocs�ri sz�rny lenn�k. Meg Edward Cullent is �gy k�pzelem el, ahogy Jacobra n�z. J�, �n sem voltam �ppen nyugodt. Nagyon �r�ltem, hogy ott van velem Harry, mert egyed�l fogalmam sem volt, mihez kezdtem volna. De azt�n Fletch beterelt mindenkit a pr�baterembe.
Most viszonylag j�k voltunk mindketten. Dannynek is kij�tt minden hang, �n is eml�keztem, hogy mikor milyen mozdulat j�n. Viszont volt valami, amit a t�bbiek is �szrevettek, csak �pp nem tudt�k megmondani, hogy mi az. �s ez nem velem volt, hanem Dannyvel. Akkor azt gondoltam az�rt, mert engem m�r kell�k�ppen kezelt Dorka �s Harry. A nap v�g�n kider�lt, hogy nem ez�rt. Danny ugyanis akkor elkapott arr�bbvonszolt a t�bbiekt�l �s megint odanyomott a falhoz.
- Egyed�l �bredtem! – panaszkodott villog� szemekkel. Pr�b�ltam megnyugtatni. Nem akartam, hogy �gy n�zzen r�m. Most nem.
- Danny, ha ottmaradtam volna, az m�g nagyobb hiba lett volna.
- Legal�bb egy rohadt CETLIT hagyhatt�l volna! – fakadt ki.
Ok�, bevallom, ez abban a helyzetben eszembe sem jutott. Meg h�t… mit �rtam volna r�? „Elmentem”? H�t azt �gyis l�tja, nem?
- Danny – pr�b�lkoztam m�sodszor. Tegnap, mikor kedves volt, azt akartam, hogy veszekedj�nk. Most viszont hogy �gy n�zett, azt akartam, hogy megint cs�kolgasson. Az jobb lett volna, sokkal jobb mint ez a n�z�s. – Figyelj, nem gondoltam, hogy megb�ntalak…
- Akkor mire sz�m�tott�l, mi? – k�rdezte m�g mindig m�rgesen, �n pedig v�gleg bep�nikoltam.
- Danny, k�ny�rg�m, ne b�nts! – esedeztem, de nem hatotta meg. Helyette f�jt egyet, �s pofon v�gott, de annyira, hogy elter�ltem a f�ld�n, � meg h�tr�bb l�pett.
Ekkor szerencs�re megjelent Harry. Nagyon rond�n m�regette Dannyt egy ideig, de azt�n v�g�l is �gy d�nt�tt, hogy �n fontosabb vagyok, mint az, hogy beverje Danny orr�t, ami nem is lett volna j� �tlet figyelembe v�ve a szombati koncertet. �gy h�t leguggolt hozz�m, �s �t�lelt.
- Nem tudom elhinni, hogy lefek�dtem vele! – morogtam, ink�bb az�rt, hogy mondjak valami szellemeset, nem pedig mert �gy �reztem. Bel�l pontosan tudtam, mi t�rt�nt tegnap este.
- Cssss – csit�tgatott Harry. – Minden rendben – mondta halkan, azt�n szem�gyre vette az arcomat.
- Nem �rtem, mi�rt kaptam – vallottam be. – Ne hiszem, hogy t�nyleg az a baja, hogy otthagytam…
- Nem az, hanem hogy te volt�l az els� ilyen – v�laszolta el�gedett mosollyal. – M�g sosem hagyta ott senki Danny Jonest az �jszaka k�zep�n el�tted. Egy�bk�nt nem lesz semmi maradand� k�rosod�sod ett�l.
- Hurr�! – morogtam, de az�rt el�gedett voltam magammal. – Ett�l f�ggetlen�l m�g mindig nem �rtem, mi�rt kellett megpofoznia.
- Gondolom, nem tette volna meg, ha nem lenne rajtad az a kend�. Akarod, hogy besz�ljek vele?
- Nem kell – s�hajtottam. – M�g idegesebb lenne, ha tudn�, hogy belekevertelek.
- H�t akkor…?
- Menj csak haza, Harry, Dorka m�r biztos v�r! – veregettem meg a v�ll�t.
- De biztos azt is tudni akarja majd, hogy mi van veled!
- Komolyan? Istenem, de �des ez a l�ny! Tartsd meg sok�! – vigyorogtam.
- Nem sz�nd�koztam elengedni – villantott fel�m egy macs�s mosolyt. – Mit csin�lsz holnap?
Na ez volt az a pillanat, amikor hossz� id� �ta el�sz�r kit�rt bel�lem a nevet�s.
- Mi az? – k�rdezte.
- Id�zem: „Nem sz�nd�koztam elengedni… mit csin�lsz holnap?”. K�b� mint „Meg akarom tartani a csajom… Holnap randi?”.
- Ja! – nevetett � is. – Igaz�b�l csak szeretn�k venni neki egy nyakl�ncot, �s azt szeretn�m ha seg�ten�l kiv�lasztani…
- Harry, te m�r annyit seg�tett�l nekem!
- Ezt vehetem igennek? – k�rdezte mosolyogva.
- Nem. Viszont adok neked egy tan�csot: Dork�nak mindaddig tetszeni fognak az aj�nd�kaid, am�g t�led kapja �ket. Amint m�r �n is belefolyok a nyakl�nc kiv�laszt�s�ba, m�r nem teljesen t�led kapja. V�laszd ki azt, amelyik neked szimpatikus; szigor�an kin�zet alapj�n. Eszedbe ne jusson giccses darabot venni, csak az�rt mert az volt a legdr�g�bb! …Sz�val ha te v�lasztod ki az aj�nd�k�t, �rt�kelni fogja, �s szeretni fog benne t�ged, akkor is, ha az adott esetben nem tetszene neki.
- K�sz�n�m, Rebus! – �lelt meg Harry. – Nagyon h�l�s vagyok neked.
- Sz�vesen! – mosolyogtam, azt�n arr�bbl�kd�stem. - Na menj m�r haza Dork�hoz! P�tolj�tok be a reggel kimaradt cs�kokat!
- Im�dlak, Rebus! – mondta Harry azt�n elfutott. – Holnap tal�lkozunk!
- �s Harry… - sz�ltam ut�na, mire visszafordult. – Z�ld sz�n�t v�lassz!
- Mi�rt?
- B�zz bennem!
- Ok�! – Ezzel Harry v�gleg otthagyott. Nem akartam elmondani, honnan j�ttem r�, hogy szereti a z�ldet. Vajon egy pasi k�pes lenne meg�rteni, hogy a p�r �vvel id�sebb �nmagamat l�tom benne? Bel�lr�l j�tt. Egyszer�en biztos voltam benne, hogy ez a kedvenc sz�ne!
V�g�l �n is visszamentem a hotelszob�mba. Beraktam n�mi zen�t. Lekapcsoltam a villanyokat azt�n meggy�jtottam n�h�ny gyerty�t. Lef�r�dtem, azt�n hagytam, hogy a tegnapeste eml�kk�pei el�rassz�k a fejem. �r�k �ta voltam �gy, mikor hirtelen kopogtattak. Gondoltam a szobapinc�r, vagy ilyesmi, ez�rt felkapcsoltam a villanyt, �s kinyitottam. Az ajt�ban viszont valaki eg�szen m�s �llt.
- Danny? – k�pedtem el.
- Sajn�lom! – mondta. Tudtam, mire �rti: arra, hogy meg�t�tt. Viszont �gy �llt ott megb�n�an, lehajtott fejjel, hogy megesett rajta a sz�vem. Belet�rtam a haj�ba, magamhoz h�ztam, �s megcs�koltam. � �t�lelt, �s elkezdett befel� nyomulni. El�g egy�rtelm� volt, hogy mit akarunk. A villanyt a k�ny�k�mmel kapcsoltam le, az ajt�t Danny a l�b�val r�gta be. Nem �rdekelt a holnap, nem sz�m�tott, ami eddig volt; egyed�l egym�ssal akartunk t�r�dni.