8. Fejezet

Reggel Danny karjaiban �bredtem, ez�ttal m�g ruha is volt rajtam. Az el�z� napi nihillel ellent�tben nagyon izgatottan keltem. Nem csoda, m�r el�re izgultam a fell�p�s miatt. Sov�ny vigasz volt, de a rajong�k val�sz�n�leg abszol�t nem r�m voltak k�v�ncsiak.
Danny csak r�m n�zett, �s kital�lta, mire gondolok.
- It will be ok – nyugtatott meg halkan.
Egy�tt megreggelizt�nk (ez persze t�lz�s – n�ztem ahogy Danny eszik), k�l�n lef�r�dt�nk, azt�n ment�nk a sz�npadhoz. Ott m�r mindenki k�sz�l�d�tt. Hangoltak, �ll�tottak, vil�g�tottak, f�st�ltek… Danny pedig a sz�npad m�g� vezetett. A t�bbiek n�h�ny kiv�tellel m�r ott voltak, �s amikor mindenki meg�rkezett, Fletch el�nk �llt, �s tartott egy kis besz�det.
- A mai pr�b�nk m�r v�gleges! Amit itt elrontasz, nem tudod m�shol kijav�tani, csak a koncerten. Nagyon fontos ez�rt, hogy mindannyian odafigyeljetek, �s egy�ttm�k�djetek egym�ssal. Ne h�sk�djetek, ne improviz�ljatok, csin�lj�tok, amit megbesz�lt�nk, abb�l nem lehet baj. Ha valami nem megy, most mondj�tok meg, m�g van id�nk v�ltoztatni. Tudom, hogy m�skor m�st mondok, de most ne f�ljetek le�llni, k�rdezni, sz�lni, ha valami probl�m�tok van. Meg tudj�tok csin�lni, rengetegszer megcsin�lt�tok m�r a pr�b�kon. Sok sikert! – ezzel kil�pett, mi meg ment�nk �t�lt�zni, ez�ttal a fell�p�ruh�nkba.
A pr�ba r�sze nagyon j�l ment, nekem meg ett�l rossz el��rzetem lett. Olyan m�g sosem volt, hogy k�tszer egym�s ut�n hib�tlanul adjuk el� az �sszes sz�mot. Teh�t ebb�l nekem logikusan k�vetkezett, hogy valamit el fogunk rontani az el�ad�son, �gyhogy a l�nyokkal az �sszes hibalehet�s�get �tbesz�lt�k ut�na. Dannyt eg�sz id� alatt alig l�ttam, �s nagyj�b�l annyit besz�ltem vele, m�g kipr�b�ltuk azokat a g�pezeteket, amikkel felj�v�nk a sz�npad al�l. Az is annyi volt, hogy „h�zd be a l�bad”. Volt viszont m�s, akivel foglalkozni kellett.
Fl�ra ugyanis k�t �r�val az el�ad�s el�tt bez�rk�zott a f�rd�szob�nkba. K�s�bb Fletcht�l megtudtam, hogy Fl�r�nak m�r az el�z� el�ad�suk el�tt is l�mpal�za volt (ez m�g az el�tt volt, hogy D�ri elt�rte volna a l�bsz�rait) �s akkor nyugtat�kkal kellett volna megoldani a helyzetet, azt�n m�r vette is el� a gy�gyszeres l�d�t…
- Fletch, ez nem megold�s! Nem nyugtat�zhatod be minden el�ad�s el�tt!
- �rtem a probl�m�dat, de m�gis mi m�st csin�lhatn�k? – k�rdezte komolyan.
- Netal�nt�n odamehetn�l �s besz�lhetn�l vele? – ironiz�ltam, mire s�hajtott.
- Menj oda hozz�, majd megl�tod mennyit �r!
�gy is tettem. A f�rd�szoba el�tt Patti �s Franci �lltak, de �rdekes m�don �k sem Fl�r�hoz besz�ltek, hanem ink�bb egym�s t�rsas�g�t v�lasztott�k. Mikor megl�tott engem, Patti arc�n mosoly ter�lt sz�t.
- Hol vannak? – k�rdezte moh�n.
- Mik?
- Hogy-hogy mik? H�t a pirul�k!
- Ja hogy a nyugtat�! – kaptam �szbe. – H�t az most kimarad a napi programb�l!
- Meg vagy te huzatva?
- Rebus, �rtem �n, hogy mire gondolsz, de… – kezdte Franci lassan.
- De higgyem el, hogy ez az egyetlen megold�s? – k�rdeztem vissza kicsit inger�lten.
- Te viszont nem fogod hagyni, hogy Fl�r�t gy�gyszerezz�k? – v�gott vissza ugyanolyan st�lusban. Na ez sz�ven �t�tt.
- Nem ezt akartam mondani!
- Dehogynem! – v�gta r� Patti.
- J�, ezt akartam mondani, �s m�g csatolni is szerettem volna egy t�rt�netet egy k�zeli ismer�s�mr�l, aki majdnem belehalt a nyugtat�kba, amit koncertek el�tt szedett! – mondtam most m�r nagyon is d�h�sen.
- K�zeli ismer�s, mi? Kit ismersz m�g, aki koncertezni szokott? Mert �n senkit! Ugyanolyan k�zeli ismer�s, mint akir�l a neten olvast�l valami j� szaftos sztorit, vagy akit csak elk�pzelt�l magadnak, err�l van sz�, igaz? – k�rdezte Patti, �n meg nyeltem egy hatalmasat. Pedig nem volt igaza. Annyiban igaza volt, hogy m�g nem ismertem abban az id�szakban, mikor ez t�rt�nt, de t�nyleg megt�rt�nt. L�ttam az orvosi pap�rokat r�la. Csakhogy megk�rte, hogy soha ne mondjam el senkinek. Sz�gyellte, hogy nyugtat�kat szed iskolai koncertek el�tt. Viszont a d�h sok mindent kimondat az emberrel.
- Szil�lgyi Tam�s, az egyik bandatag. Tess�k, itt a telefonom, h�vd csak fel! – v�gtam hozz� d�h�mben az egy�ltal�n nem t�r�s�ll� eszk�zt. – �n megyek Fl�r�hoz!
S�hajtottam egyet, azt�n k�zelebb l�ptem a f�rd� ajtaj�hoz.
- Fl�ra… - kezdtem halkan, de azt�n r�j�ttem, hogy ezt m�g akkor sem hallotta volna meg, ha poharat tapaszt az ajt�hoz bel�lr�l, ez�rt hangosabban folytattam. – Fl�ra, bent vagy?
- SZERINTED???
Fl�ra ritk�n besz�l hangosan. Utolj�ra akkor hallottam �gy besz�lni mikor m�g �shaz�mban voltam, �s felh�vtak… az el�tt meg kb. egy �vvel kor�bban.
- Ok�-ok�. Ezek szerint gondolom akkor j�l vagy… - Erre m�r csak egy d�h�s f�j�s volt a v�lasz.
Elgondolkodtam, mihez kezdjek. Ha tov�bb b*szogatom, hiszt�ri�s rohamot kap, �s akkor nincs az az isten, aki le�ll�tja a koncertig. Viszont most, hogy ment�lisan mag�ra vette a p�nc�lt, �s bez�rk�zott a tr�nterembe (az m�r r�szletk�rd�s, hogy ez ut�bbit fizikailag a mi f�rd�szob�nk testes�tette meg), valahogy ki kellett onnan hozni. Ha m�st nem az�rt, hogy beadjuk neki a nyugtat�kat, de erre csak v�gsz�ks�g eset�n mertem gondolni.
L�tni akartam, hogy mit csin�l. A kulcslyukon val� ben�z�s es�lytelen volt, mivel ez olyan ajt� volt, mint az �ruh�zi WCken, ahol a kilincs alatt az a h�lye, k�r alak� iz� van a z�ld/piros cs�kkal, �s a bar�zd�val, amit szerintem senki nem tudna megmondani, hogy mi�rt raktak oda. Maradt h�t az ajt� alja, ami alatt egy v�kony cs�kban l�ttam, ahogy fel-al� j�rk�l hogy nyugtassa mag�t. V�rtam, am�g egyenletess� v�lnak a l�p�sei, �s csak ut�na sz�laltam meg.
- Tudtad, hogy az eredeti r�zsa-vonal nem is Greenwichn�l volt, hanem P�rizson ment �t?
Az ajt� alatt l�ttam, hogy meg�ll, de nem sz�lt semmit.
- Urugv�jban tilos p�rbajozni, kiv�ve, ha az ember bejegyzett v�rad�.
- Mi van? – Most m�r meg mert sz�lalni, �s ezt j� jelnek vettem. Viszont nem mozdult el �ll� helyzet�b�l.
- Az ember 200 km/�r�s sebess�ggel k�h�g. – Most megint csendben maradt, �n pedig folytattam a haszn�lhatatlan t�nyek sorozat�t. – Eredetileg a Vissza a j�v�be sorozatban l�tott id�g�p egy h�t� �s egy l�zersug�r lett volna, csak azt�n nem akart�k, hogy a gyerekek otthon a h�t�be m�szk�ljanak…
�s �gy tov�bb, perceken kereszt�l mes�ltem neki a smileyk feltal�l�s��l kezdve a malacok orgazmus�n kereszt�l Andrew Wlies �let�ig, m�g v�gre bel�mf�radt.
- A HIV v�rust �s az AIDS-et sokan egy dologk�nt kezelik, de val�j�ban a HIV maga a v�rus az AIDS pedig csak egy t�net. Mint a n�tha meg a t�sszent�s…
Na ez kifektette. Le�lt valahova, �s m�ly, de m�r nem hangos hangon megsz�lalt:
- Rebus, �ruld m�r el, mit akarsz!
- Csak sorolom neked a vil�g dolgait – Igyekeztem �n is halk, �s nyugodt lenni. – Ha m�r te elz�rod magad t�l�k.
- Rebus, egy idegroncs vagyok, ez abszol�t nem az, amire sz�ks�gem van.
- Ha m�r itt tartunk, erre a cirkuszra sincs sz�ks�ge senkinek.
- Azt hittem, seg�teni akarsz…
- Bocs. Engedj be!
- Mi�rt? – k�rdezte elh�lve.
- Mert meg kell besz�ln�nk a dolgot…
- Mit?
- Ami t�ged zavar. Te m�sodszorra nem borulsz ki att�l, ha t�meg el�tt kell szerepelned, hanem valami elv�r�s lehet a dologban, aminek nem felelsz meg.
- Patti is ezt mondta m�ltkor – morogta.
- Patti egy nagyon okos l�ny.
- Hmm…
- Hm!
- Most mit v�rsz?
- Azt, hogy mondd el, mi zavar!
- T�nyleg tudni akarod? – k�rdezte egy fokkal hangosabban a v�rtn�l. – Te!
Elakadt a l�legzetem.
- Na figyelj, bemegyek hozz�d, �s megbesz�lj�k!
- �s m�gis hogy szeretn�l ide bejutni?
- Falt�r� kossal…. – morogtam.
- Miii?
- �llj h�tr�bb, �s fordulj el!
- Mi van?
- Tedd, amit mondtam!
Ezek ut�n nem vitatkozott, �gyhogy a tettek mezej�re l�ptem… �s t�z m�sodperc m�lva hatalmasat r�gtam az ajt�ba, mire az kit�rult. Halkan sz�laltam meg, a m�g mindig h�ttal, padl�n �l� l�nynak.
- Figyelj, tudom, hogy elviselhetetlen vagyok. M�soknak is volt m�r bajuk ezzel. De hiszen ismersz…
- Nem az a baj! – legyintett, �s el�re fordult. – Hanem, hogy most hogy becs�ppent�l k�z�nk… jobb vagy, mint valaha. Ennyi kihagy�s ut�n te lett�l a legjobb k�z�l�nk. Nem tudom tartani az iramot veled… �s a t�bbiek sem. A legjobb lett�l!
Ahogy r�m n�zett �gy t�nt, hogy komolyan gondolja, �s ez aggasztott.
- M… mire gondolsz?
- Mutass m�g valakit, aki h�rom h�t alatt megtanul ennyi koreogr�fi�t! Aki p�r horzsol�ssal meg�ssza azt, hogy legurul a l�pcs�n. Valakit, aki f�l �ra alatt meg�rja minden id�k legjobb koreogr�fi�j�t. Valakit, aki k�pes ber�gni egy ajt�t!
Hirtelen elkezdtem hiszt�rikusan nevetni.
- Mi az? – k�rdezte �s zavar�ban � is kuncogott.
- Apuk�mnak igaza volt: nem sz�m�t, mit tudsz; a l�nyeg, hogy a marketinged legyen j�!
- Marketing?
- Amivel eladom magam. Ami miatt azt hiszed, hogy k�pes vagyok f�l �ra alatt koreogr�fi�t �rni, �s ber�gni egy ajt�t.
- De h�t… l�ttam! – r�ncolta a szem�ld�k�t.
- Ez j�tt le neked. De nem ez t�rt�nt.
- Megmagyar�zod?
- Nos, a h�rom h�t alatti koreogr�fia tanul�sra magadt�l is r�j�hett�l: t�ncoltam veletek, ismertem a t�ncl�p�seket, csak a sorrendet kellett megjegyeznem. R�ad�sul kihagy�s ut�n el�sz�r t�ncoltam �jra, �gyhogy m�g volt bennem lelkesed�s, meg szorgalom, �s nem is egyed�l voltam… Neh�z volt, igen, de k�zel sem annyira, mint te azt k�pzeled…
- �rtem – b�lintott komoran. – �s a l�pcs�?
- Na l�tod, az m�r egy hossz� t�rt�net! Als�s voltam, lak�sban laktunk, �s ny�ron nem volt mit kezdenem magammal… Azt�n l�ttam egy rajzfilmet, ahol �ld�zt�k egym�st l�pcs�k�n. Onnant�l kezdve a l�pcs�h�z, �s a t�zl�tra lett a ny�ri elfoglalts�gom. Ott tanultam meg sok sikertelen k�s�rlet ut�n, hogy mimet kell letenni a forgol�d�s k�zepette, hogy ne t�rj�n el semmim… De persze �gy is sajgott mindenem.
- Te ilyeneket nem mondt�l el? – n�zett nagyot.
- Nem csak! Azt sem mondtam el, hogy ez a koreogr�fia a Friday nightra… m�r egy �ve teljesen k�szen van. T�bb hossz� h�napig tartott meg�rni; a f�l �ra arra kellett, hogy mindenre visszaeml�kezzek. Egy bar�tn�mmel anno elhat�roztuk, hogy meg�rjuk a koreo-t, �s ez lett bel�le. �s m�g miel�tt megk�rdezn�d: igen, McFly fan vagyok, onnan ismertem a sz�mot.
Hazudhattam volna neki, hogy az "�jszaka a m�zeumban" fogott meg, de ezt nem akartam. Fl�ra m�r nem tudta, hogy s�rjon, vagy nevessen.
- �s az ajt�? Azt is gyakoroltad?
- Nem – nevettem. – Csak volt hozz� titkos fegyverem.
- Titkos fegyver? – Szemmel l�that�lag a nevet�s mellett d�nt�tt. – Mif�le fegyver?
- T�z forintos…
- T�z forintba ker�l? Te egy r�g�val r�gtad be az ajt�t?
- Nem. Egy f�m t�zforintost raktam be a kilincs alatti bar�zd�ba, azt elford�tottam �s kiny�lt a z�r. Csak te nem l�ttad, mert h�ttal volt�l… Na gyere, m�g van m�sf�l �ra, egy�nk valamit, �s szedj�k rendbe magunkat!
*
F�l �ra volt m�g a koncertig, �s �n nyugodt l�lekkel, viszont kiss� izgulva �ltem egy s�t�t szob�ban egy padon egy poh�r automat�s k�v� t�rsas�g�ban, amivel rem�ltem, hogy nem �nt�m le a fell�p�ruh�mat, ami m�r rajtam volt. Minden nyugodt volt, ez viszont seg�tett r�d�bbenteni, hogy egyed�l vagyok, v�szesen egyed�l. Nem baj, legal�bb volt id�m �tgondolni a dolgokat. Egy id� ut�n viszont valaki megzavart. Azt hittem, Fletch az �s m�r �pp kezdtem bele a magyar�zatba, hogy mi�rt is nem vagyok ott, ahol � mondta, mikor Danny �tkarolta a v�llamat, mell�m �lt, �s mag�hoz h�zott.
- F�lsz? – k�rdezte.
- M�r nem! – mondtam, �s megsim�tottam v�llamon l�v� kez�t, � pedig erre m�g jobban mag�hoz h�zott.
- Minden rendben lesz!
- Tudom – mosolyogtam, �s �t�leltem. – Szeretlek.
- �n is szeretlek – mondta, �s nyomott egy puszit az arcomra. Egy ideig csendben �lt�nk, de azt�n megt�rtem.
- Tudod, most v�gre olyanok vagyunk, mint a norm�lis p�rok…
Danny nevetett.
- �gy norm�lis, mint aki nem egy zen�sz �s egy t�ncosa; vagy �gy norm�lis, akik nem vert�k sz�t egym�st kapcsolatuk elej�n?
- Nem mindegy? – vontam meg a v�llam, azt�n m�g felh�rpintettem a k�v�m marad�k�t, �s kidobtam a poharat a kuk�ba.
- De. Mindegy.
M�g romantik�ztunk volna egy kicsit, csak azt�n az ajt�ban t�nyleg megjelent Fletch. Viszont nem az�rt, hogy lesz�rjon, hanem hogy megdics�rjen az�rt, amit Fl�r�val tettem, �s figyelmeztessen, hogy t�z perc �s kezd�nk.
Odabattyogtunk a sz�npad al�, mindenki sok sikert k�v�nt mindenkinek, Harryt „fell�tt�k”, Danny m�g adott egy szerencse-cs�kot, azt�n Tommal �s Dougie-val meg a t�ncosokkal egy�tt lassan mindenki elt�nt mell�lem. Bem�sztam arra a helyre, ahol el�z�leg Tom volt, �s v�rtam. Ahogy a g�p lassan elindult, hogy felvigyen a felsz�nre, �gy fogalmaz�dott meg bennem a vez�nysz�: SHOWTIME!