18.

- Mostantól ön is a konyhán fog dolgozni, Annyvel együtt…
- De… de…
- Csakhogy szemmel tarthassa, és hátha olyan ételeket fognak főzni, amit még ön is meg bír enni, Ms. Grey.
- Ezt nem gondolhatja komolyan! Maga egy… ááá!- rohant ki az ajtón.
- Teljesen megőrült? Nem vette még észre, hogy semmi jó nem sülhet ki abból, ha mi egy légtérbe kerülünk?
- De, csak én reménykedek abban, hogy ez még megváltozhat.
- Szerintem meg az első konyhás napunkon kinyírjuk egymást. :Q
- Anny! :P
- Na jó… én előbb kinyírom őt. ^^
- Van egy emberem, aki megfogja akadályozni, hogy összekaphassatok. :D
- Igen? Kicsoda? :P

- Ez nem lehet igaz… ez nem lehet igaz… álmodom. -_-
- Szerintem tök jól áll rajtad ez a kis kötény. :D- nevettem Adamen. (mire valók a barátok? ^^)
- Anny mondd, hogy nem vagyok itt, hogy titeket őrizzelek. Mondd, hogy csak ÁLMODOM!!!- ragadta meg a pólómat megráncigált. (néha nem normális a gyerek :D)
- Te látod milyen éles ez a kés? Hm… ^^- emeltem fel.
- Nem szúrod bele, nem ölöd meg, nem vágod ki a szemét, se a beleit, se a szívét! :P- vette ki azonnal a kezemből.
- Csak arra gondoltam, hogy jól lehet vele szeletelni, te paranoiás. :P- vettem vissza a késem, majd elkezdtem szeletelni a hagymát.- Mindig rosszat feltételezel rólam. :’(
- Jajj Anny ne sírj! Ne haragudj, csak… kicsit kikészültem.
- Nem sírok… csak… ez a rohadt hagyma…
Ahogy pucoltam a hagymát néha így elmosolyodtam magamban, hogy Adamet bízták meg ezzel a nehéz feladattal. Ugyanis egy konyhában vagyunk… tele „fegyverrel”, ha úgy nézzük, és akármikor rátörhetek Lindsay életére. Kivághatom a szívét, ledarálhatom a kezét, felgyújthatom a haját vagy…
- Ms. Harrison, mosogatás!- törte meg a gondolataimat az egyik konyhásnő.
- Megyek.- tettem le a kést, otthagyva azt az egy hagymát, amivel 5 percig szenvedtem és nekiálltam mosogatni.
Lindsay eközben a pulton ült és a körmét reszelte. Nem sok hasznát vettük. Legszívesebben belefojtottam volna a mosogatóvízbe, de tudtam, hogy Adam úgyis lefogna, szóval visszafogtam magam, és nem foglalkoztam azzal a csajjal. Túl szépen indult ahhoz a napom, hogy most elrontsam, még a reggelit is ki kellett raknunk. A gyerekek hamarosan megérkeztek, mi pedig ott vártuk őket Lindsayvel. Elénk rakták a tányérjukat, majd én ráraktam a virslit, Lindsay pedig kenyeret nyomott a kezükbe.
- Szia kicsim! :)
- Szia Dannybaba! ^^- ugrált örömében.
- Rajtad még ez a ruha is jól áll. ;)
- Köszönöm. ^^- csókolták meg egymást.
- Hé, ez itt egy munkahely! :P- húztam vissza.
- Miért nem hagysz minket végre békén? Ennyire nem bírod elviselni, hogy veled senki se akar járni?
- Na ezt most hagyd abba!
- Mert? Amióta Lindsayvel járok egyfolytában kettőnk közé, állsz. Csak nem vagy féltékeny?
- Nem mennél már el?
- Tudod mi a baj veled Anny? Az, hogy nem bírod elviselni, ha mások boldogok, egy önző dög vagy érted?
- Na jó elég!- állt mellém Adam.- Gyere Anny!- karolta át a vállamat.
- Most nem mersz visszaszólni?
Ezután a kérdés után Adamben annyira felment a pumpa, hogy csak na. Egyből visszafordult, odament Dannyhez és egy akkora pofont lekevert neki, hogy Danny majdnem leült a seggére. Szerencsére nem alakult ki verekedés, mert Danny nem vágott vissza és még csak annyit se mondott, hogy ezt még megbánod, vagy valami hasonló. Kimentünk az udvarra, majd leültünk egy padra Adammel.
- Köszi Adam, de nem kellett volna ezt tenned… nem akarom, hogy bajba kerülj.
- Nem lesz semmi baj, de, ha még egyszer így beszél veled, nem éli túl azt a napot.
- Adam hagyd már! Csak egy beképzelt sztár, semmi több!
- És egy idióta barom is egyben.
- Tényleg egy önző dög vagyok? :(- fordultam felé.
- Dehogy vagy! Ha az lennél sose vettél be volna a csapatba, amiért fiú vagyok. Emlékszel? Egyik fiúcsapatba se kellettem, de te azonnal „meghallgatásra” hívtál és bevettetek. :)- ölelt meg.
- Kellett egy basszeros. :D
- És a legjobbat vettétek be. :D
- Kicsit se nagy az egod. :P :D
- Végre jó kedved van újra. :)
- Köszönöm, de most már vissza kéne mennünk.
- Te szerintem menj vissza a házatokba.
- De éhes vagyok. *.*
- Majd viszek neked reggelit. :P :D
- Köszi. ^^- rohantam el.
Ahogy beléptem az ajtón lehuppantam az ágyamra és elkezdtem olvasni az egyik könyvemet. Elég gyorsan tudok olvasni, amikor valami nagyon érdekel, most is a legizgalmasabb résznél tartottam, amikor kopogtak.
- Nyitva!- ordítottam, de a könyvet nem tettem le.
Adam jött be egy tálcával a kezében, amin a finom reggelim volt. Már nagyon éhes voltam, de még mindig nem tudtam letenni. Adam már vagy 5-ször köszörülte meg a torkát, hogy végre egyek, de lehet, hogy csak fájt a torka. :D Már csak pár sor volt hátra a fejezet végére, amikor Adam felállt az asztalunktól és kivette a kezemből a Bad Girl-t. (nem ér elítélni, amíg nem olvastátok :P :D)
- Gyere reggelizni! :P
- De… de… már csak pár sor volt vissza. *.*
- Mennyi az a pár sor? 30? :P .D
- Csak 15. :P
- Meg vár az. Viszont a virslid kihűl. :P
- Köszi.- vetetettem rá magam. XD- Csak most esik le… te egyedül hagytad Lindsayt?? :O
- Hupsz, ezt elfelejtettem. Akkor én megyek is, majd visszajövök a tálcáért pár perc múlva.
- Nem kell, még élek oké? :D
- Jó, akkor majd hozd. :P :D
Szépen visszament Lindsayre vigyázni én pedig nyugodtan tudtam falatozni.

Mimi és Dorka a srácok asztala előtt ették a reggelijüket. Dorka egyfolytában Harry felé nézett és a tekintetük többször is találkozott. Mimi pedig csak grimaszolt, hogy szerelmesek. :D
- Mimi hagyd már abba! :P- szólt rá Dorka.
- Mit? Nem csinálok semmit? ^^
- Ááá nem, csak vágod a pofákat. :P
- Csak jó kedvem van. ^^
- Miért nem foglalkozol Dougieval? Egyfolytában téged néz. :P
Ekkor Mimi odanézett az asztalukhoz és megállapította, hogy igazat mondd Dorka, Dougie tényleg bámulta, viszont, amikor Mimi is odanézett, Doug egyből elpirult és elfordította a fejét. Kicsit zavarba jött. Mikor a csajok visszavitték a tálcát, Doug azonnal odarohant hozzájuk.
- Este 6-kor a tónál! Várlak! :)- súgta Mimi fülébe, majd visszarohant a srácokhoz.
- Jujj Dougie szerelmeeees! :P :D- nevetett Dorka.
- Csak találkozni akar velem, ez még nem jelent semmit! :P
- Persze-persze, na menjünk! :D

- Adam?- szólította meg Mr. Whitley.
- Igen? Annyt keresi, tudja itt reggel volt egy kis…
- Tudom mi történt, azonnal jöjjön az irodámba!
- Mit akar velem megbeszélni?- tért egyből a lényegre Adam, mikor már az irodában voltak.
- Tényleg megpofozta Danny Jonest?
- Igen, de…
- Mégis mit képzel magáról? Ő nem egy suhanc az utcáról, ő egy híres ember.
- Igen? És akkor hagynom kell, hogy sértegesse a barátaimat?
- Nem, de nem így kell elintézni a dolgokat.
- Tudom és sajnálom.
- Tudom, hogy sajnálja, de sajnos nincs más választásom…