20.

- Anny nem azt mondtad, hogy már nem kell kitalálnunk semmit?- néztek rám a lányok.
- Nekem Danny azt mondta, hogy szakítani fog Lindsayvel.
- Igen? Hát, ha ő mondta. Minket nem avatott be, de szerintem hihetünk neki. :)- válaszolta Harry.
- Akkor feleslegesen jöttünk át?- kérdezte Tom.
- Mi nem. :D- nevetett Dougie, majd Mimi mellé huppant, Harry pedig Dorka mellé.
- Na kösz srácok. Azt hittem együtt csinálunk valamit. :P
- Gruppen! ^^- hangzott Dougie szava.
- Nem! :P- mondtuk egyszerre.
- Csak egy ötlet volt. :P
- Na jó, én inkább elmegyek sétálni, jó szórakozást!- lépett le Tom.
- Tom várj!- rohantam utána.
Mikor kiléptem az ajtón már nem láttam senkit, viszont már sötétedett. Zseblámpa nem volt nálam, a nap meg már nem sütött, sötét volt. Itt valamiért előbb van sötétség. Elindultam, vagyis csak pár lépést tudtam tenni, mert a ház melletti bokorból mozgást hallottam és egy kicsit megijedtem a sötétben, de csak egy mókus ugrott ki onnan, tehát fellélegezhettem. Néha elég félelmetesek tudnak lenni ezek az apró kis teremtmények. (gyilkos mókusok ^^) Visszafordultam az út felé, majd ismét elindultam, de hátulról valaki megijesztett.
- Wááá!- sikítottam, de befogta a számat.
- Anny, csak én vagyok, ne visíts! :)- fordított maga felé Tom.
- Mit ijesztgetsz? :P
- Unatkoztam. ^^
- Kösz, én is szeretlek. :P
- Tudom.- ölelt meg.- Sétálunk? :)
- Ezek után? Menjünk, remélem megzabálnak téged a mókusok.- indultam el.
- A mókusok a mogyorót kedvelik. :P
- Ha jól tudom neked kettő is van. :D
- 1 oda. :P- jött utánam.
Sokan kint voltak, nem csoda, hisz jó idő volt még így este is, bár a szúnyogok felfaltak, ha nem volt rajtad egy kiló riasztó. :D Tom közben elmesélte, hogy kicsit féltékeny a srácokra, a lányok miatt, mert ők legalább együtt lehetnek azzal, akit szeretnek, neki pedig hiányzik a barátnője Gio. Ahogy telt az idő, egyre jobban fújt a szél és az eső is csöpögött már. Perceken belül hatalmas vihar kerekedett. Az eső szakad, még a jég is, az ég dörgött és villámlott, aztán egyszer csak belecsapott a vezetékbe, és teljes sötétség lett a táborba. Valahogy sikerült visszatalálnunk a házunkhoz, de Tomnak támadt egy remek ötlete. Megfogtunk pár kis jégdarabot és elkezdtük dobálni az ablakokat.
- Ez micsoda? O_o- rémült meg Dorka.
- Csak a vihar.- védte meg Harry.
- De miért nincs villany?- kérdezte Dougie.
- Mert biztos belecsapott az áram a vezetékbe.- válaszolt Mimi.
Ezután én megfogtak egy leveles faágat (nem a fáról téptem, a földön találtam :Q) és az ablak elé tartottam, mintha egy szörny lenne… (gyerekes tudjuk ^^)
- Mi az ott?- rémült meg Dougie elsőként.
- Csak egy faág.- sétált oda lassan Harry, hiszen a sötétben nem igazán látott.
Én ekkor magamra kaptam a kapucnimat, hogy sötét legyen az arcom, majd felálltam az ablak előtt, a kezeimet is feltartottam, de úgy, hogy Harry kisebb szívbajt kapott és hátresett.
- Mi a franc volt ez?- kérdezte Harry.
- Nem tudom, de… én félek. *.*- vallotta be Dorka.
A következő pillanatban kinyílt az ajtó, vagyis a vihar kinyitotta és ott állt előtte a tábor réme.
- Ááá!- ordították mind a 4-en, majd összekuporodtak.
- És most… fel kell áldoznotok valakit, hogy a többiek életben maradhassanak.- mondta a szörny, nagyon mély hangon.
- Doug, ég veled, örülök, hogy megismerhettelek!- lökte oda Harry szegény gyereket. XD
- Ne bánts!- tartotta maga elé a kezét és becsukta a szemét.
Ezen persze elkezdett egy kicsit nevetni a szörny, amit a többiek is észrevettek. Ekkor Mimi elővette a zseblámpáját, de véletlenül kiejtette a kezéből és odagurult Dougiehoz, aki egyből felvette és bekapcsolta.
- Tom?- nézett rá mindenki.
- Látnotok kellett volna magatokat. XD- nevetett tovább.
- TOM TE HÜLYE ÁLLAT!- rohamozták meg, majd elkezdték ütni párnával. XD
- Hé, Anny segíts!- kiáltotta.
- Na sicc innen mindenkinek! :D- löktem őket odébb, majd felsegítettem Tomot.
- Ez nem volt vicces! :P- kezdte Dougie.
- Miért, azt hittétek igazi szörny vagyok? :D
- Mér? Szörnyek léteznek ez köztudott. :P- védekezett Dougie.
- Khöm… Doug, ez hülyeség. :D
- Nem az! :P
- De az, nincsenek szörnyek, csak őrült emberek, akik gyilkolnak. :P
- Vagyis szörnyek.
- Oké, feladom. :D- nevetett Harry.
A végén beengedtek minket is, bár egy kicsit haragudtak még ránk az ijesztgetés miatt, de úgyis megbocsátanak. (vagy mégse? O_o) A fiókomba találtam pár gyertyát, meg gyufát, szóval a szoba különböző pontjaiba tettem egyet-egyet, majd mindegyiket meggyújtottam. Olyan romantikus lett így az a kis ház. Mivel kint rossz idő volt továbbra is, ezért ott maradtunk és játszottunk. Én Sohát. :D A játék lényege az, hogy valaki mond egy mondatot, amit úgy kezd, hogy: Én soha… és, ha valaki csinálta már azt a dolgot, akkor le kell vennie egy ruhadarabot. Ez a remek ötlet természetesen Dougietól jött, de mindenki belement végül. :D
- Én soha nem csókolóztam Harryvel.- kezdte Tom a játékot.
- Ez nem fair. :P- tiltakozott Dorka, de azért levette az egyik cipőjét, Dougie pedig a felsőjét.- Doug? O_o
- A férjem, jó, hogy lesmároltam. :Q
- Akkor erről le is szokhatsz. :D- nevetett Mimi.
- Én soha nem ittam annyit, hogy másnap egy idegen mellett ébredjek.- folytattam és megint Dougie vetkőzött.
- Mire tanítjátok ti? :D- fordultam Tom és Harry felé, akik természetesen a plafont bámulták.
- Danny hibája. :D- mondták egyszerre. (na persze, Danny, Harrynek semmi köze ehhez XD)
- Még Tomról el tudom képzelni, hogy jófiú, de Harry… :D- olyan aranyos vagyok. ^^
- Hé, mér én vagyok a rossz? :P- háborodott fel Harry.
- Mert… te Harry vagy. ^^- jött az egyszerű válasz.
- Anny, szállj le Harryről. :P- ölelte meg Dorka.
- Köszi édes.- csókolta meg Harry.
- Még akkor is, ha igazad van… :D- fejezte be.
- Hé! :P- húzódott el tőle.
Tovább folytattuk a játékot és kiderült, hogy Dougie elég sok mindent megcsinált, ugyanis már csak az alsógatya volt rajta és még alig mondtunk valamit. Úgy döntöttünk akkor, hogy inkább befejezzük, mert szegény Doug már nem sokáig játszhatott volna. :D Szóval a srácok elköszöntek, majd visszamentek a házukba, mi pedig az ágyunkba alukálni. Az éjszaka közepén azonban felriadtam, mert a vihar kivágta az ablakunkat. Valaki nem csukta be jól. Nem akarok ujjal mutogatni, de biztos Mimi volt. XD Rajtam kívül semelyikűjük se ébredt fel, tehát nekem kellett becsukni. Megfogtam a macimat (igen macival alszom, nem leszólni :P) és kinyúltam hogy becsukhassam, de szegény macim kiesett.
- A francba. Tarts ki Jake!- ugrottam ki az ablakon.- Rossz maci, menekülsz? :P- dobtam vissza az ágyamra.

A következő, amire emlékszem az, hogy minden elsötétült.
- Ajj hülye szél, hülye eső, hülye ABLAK!- kelt fel Mimi, majd becsapta az ajtót.
- Mi van? Ki az?- riadt fel Dorka is, majd felkapcsolta a zseblámpát és Mimi szemébe világított.
- Ááá, kapcsold ki azt a sz*rt! Vagy világíts másvalakire! :P
- Anny alszol?- világított az ágyamra.- Öhm… Anny hol van?
- Jó kérdés. :S Fogalmam sincs.
Mimi elhatározta, hogy még vár egy kicsit, úgy 20 percet, hátha csak kimentem a mosdóba. Viszont nem történt semmi fél óra múlva se. Dorka ezalatt az idő alatt visszaaludt, Mimi pedig egyre jobban aggódott. Felkapcsolta a zseblámpát, majd felöltözött és felkeltette Dorkát is.
- Dorka kellj fel!!! :P
- Mi, mi az? Reggel van?- ásított.
- Anny eltűnt, és most meg fogjuk keresni, de te is jössz! :P
- Mi? Eltűnt? O_o- ült fel az ágyán.
- Végre, hogy eljutott az agyadig. Na, kapd össze magad és nyomás!
Dorka azonnal kipattant az ágyból, majd felkapott magára valami utcai ruhát, de mielőtt elindultak volna, valaki kopogott az ajtó.
- Lehet Anny. *.*- csillant fel Mimi szeme.
- Ő nem kopogna. :P- nyitotta ki az ajtót.- Ti mit kerestek itt?- nézett a McFly srácokra.
- Danny eltűnt. :S- közölte Tom.
- Anny is. :S
- Szerintetek… együtt tűntek el?- tette fel a kérdést Mimi.
- Ilyen jóba lennének? :S- kérdezte Dorka.
- Hát nem tudom, ma is kicsit furcsa volt. Amikor tőletek eljöttünk és gratuláltunk a szakításához, azt se tudta először miről beszélünk. :S- mesélte Dougie.
- Szerintem keressük meg őket.- javasolta Harry.
Mindenki elővette a zseblámpáját, felvették az esőkabátokat és útra keltek. Először is a táborban kezdték a keresést. Harry és Dorka alkottak egy csoportot, a másikban pedig Dougie, Mimi és Tom volt. Tom nem merte Dougiet egyedül hagyni (mármint férfi nélkül :D), ezért csatlakozott hozzájuk. Mindent végigjártak, az összes termet, mosdót, ebédlőt, de nem akadtak a nyomunkra. Viszont már kezdtek fázni és csurom vizesek voltak, ráadásul a tábor területén egy kisebb patak alakult ki. Nem sokkal később ismét összefutottak, így meg tudták beszélni, hogy legyen tovább.
- Megtaláltátok őket?- kérdezte Tom.
- Nem és ti?- válaszolta Harry.
- Mi sem.
- Nincs véletlenül egy térképetek az erdőről?- nézett Harry Mimire és Dorkára.
- Ne rám nézz! Én is most vagyok itt először. :S- emelte fel kezeit Dorka.
- Nekem azt hiszem van, meg talán Annynek is. Amikor tavaly itt voltunk mindenki kapott egyet.
- Akkor mire várunk? Hozd ki őket!- parancsolt rá Tom.
Mimi visszarohant a házba, és két térképpel a kezébe tért vissza. Ha az esőkabát alá tartották, akkor nem ázott el, viszont így kicsit nehéz volt eligazodni rajta. Megbeszélték, hogy fél óránként felhívják egymást, vagy, ha megtalálták valamelyikkőnket, ezek után ismét elindultak, természetesen két irányba.
- Mimi mutasd a térképet!- kérte Tom.
- Tessék.- adta oda neki.
- Na hova menjünk? Ehhez a forráshoz, vagy ehhez?- nézett rájuk.
- Amelyik közelebb van.- javasolta Dougie.
- Rendben. Én megyek elől, utánam Mimi, Doug te pedig hátul.
- Miért én vagyok az utolsó? :P
- Hogy megvédd Mimit! :P
- És engem ki véd meg? *.*
- Téged senki nem bántana ilyen ártatlan pofival. :)- ölelte meg Mimi.
- Tudom, hogy aranyos vagyok… ^^
- Na, mehetnénk végre, vagy még elbújtok a bokorba egy menetre?
- Elengedsz? *.*- nézett rá Doug, tök komolyan.
- Költői kérdés volt. -_-
Amíg Tom elmagyarázta Dougienak, hogy mi az a költői kérdés, addig Harry és Dorka elért egy kis patakhoz, ami rendesen kijött a medréből, szóval már nem volt olyan kicsi. Harry megfogta Dorka kezét, majd lassan mentek a víz mellett, nehogy elsodorja valamelyikkőjüket. A patak egyre nagyobb és nagyobb lett, plusz a sodrás is erősödött, a meder széle pedig kezdett leomlani.
- Maradj itt! Megnézem lejjebb, aztán ha nincs ott senki, visszajövök.- mondta Harry, majd elindult.
Harry lassan haladt lefelé, de nem látott semmit, viszont az eső még mindig nem akart elállni, és ez már nagyon idegesítette. Sötét volt, hideg és minden elázott. Nem látott semmit és senkit, viszont egy hatalmas sikolyt hallott.
- Harry!- ordította Dorka, majd Harry azonnal visszarohant.
- Tarts ki!- rohant oda hozzá, majd megragadta a karját és kihalászta a patakból.- Jól vagy?- ölelte meg.
- Igen… de fázom.
- Hazamegyünk. Megpróbálom elérni Tomot.- vette elő a mobilját és tárcsázott.- A francba, nincs térerő. :S
- Akkor mit csinálunk? :S
- Visszamegyünk a táborba és megvárjuk a többieket. Mást nem tehetünk. :S