21.

- Látsz valamit?- kérdezte Dougie.
- Csak az erdőt.- válaszolta Tom.
- És valami emberféleséget?
- Nem, csak, ha megfordulok.
- Nem kéne felhívni Harryéket?- kérdezte Mimi.
- De, ez jó ötlet.- vette elő a telefonját Doug, majd egy kicsit megállt, hogy tárcsázhasson.- Mi a baja ennek? Basszus nincs térerő.- kezdte el egy kicsit ütögetni, hátha jobb lesz tőle. XD- Hé srácok nem tudtam… elérni… őket.- emelte fel a fejét végre és látta, hogy Mimi és Tom már rég elmentek.- Ez nem vicces! Gyertek elő! MIMI! TOOOM!- ordította.

- Öhm… Tom.- mondta Mimi.
- Mi az már megint?
- Azt hiszem, elhagytuk Dougiet… :$
- MI??!- fordult hátra Tom.- DOUG!- ordította, de nem jött válasz.- Vissza kell mennünk érte.

Dougie eközben nem tudta, hogy most menjen előre, vagy visszaforduljon, vagy esetleg maradjon egyhelyben? Úgy döntött az lesz a legjobb, ha nem mozdul, biztos észrevették már, hogy lemaradt és talán visszajönnek érte. De, hogyha nem sétált, akkor fázott, ezért föl-le járkált azon a kis részen. Szerencsére Tom és Mimi hamar rátaláltak így mehettek tovább, de nem találtak senkit. Olyan éjjel 2kor visszamentek a táborba.

- Anny!- riadt fel Dorka, másnap reggel.
- Nem jött haza. :(- ült az ágyán Mimi.- Ti mikor jöttetek haza?
- Olyan éjfél körül. Átázott mindenem, beleestem a patakba.
- Hallom a hangodon.
- Csak bedugult az orrom. Semmiség.
- Na mutasd magad!- lépett oda hozzá Mimi, majd megfogta a homlokát.- Szerintem lázas vagy.
- Mi? Ne már! Nem lehetek beteg! Meg kell keresnünk Annyt!- pattant ki az ágyból.
- Te sehova nem mész, csak az orvoshoz. :P- ültette vissza az ágyra.- Öltözz föl és elkísérlek.
Az orvos is megállapította, hogy magas a láza és valószínűleg megfázott. (ez egy zseni, komolyan ^^) Természetesen a csajok nem számoltak be arról, hogy mégis hogy fázhatott meg 38 fokban. Mindenesetre kapott lázcsillapítót és az orvos azt írta még fel, hogy az ágyában kell pihennie legalább 3 napig. Ha lemegy a láza és nem szökik fel ismét, akkor nem kell visszajönnie. Mimi úgy döntött elmegy reggelizni és Dorkának majd beviszi a szobába. Ahogy belépett az étkezőbe, egyből kiszúrta, hogy Danny sem tért vissza, csak Dougie, Harry és Tom ült az asztalnál.
- Sziasztok! Semmi hír?- ment oda hozzájuk.
- Semmi. :(- szomorodott el Dougie.
- Dorka hol van?- érdeklődött Harry.
- Az ágyában, megfázott. Hallottam a tegnap történtekről.
- A fenébe, az én hibám! Ha nem hagyom magára biztos nem esik bele a patakba.
- Nem a te hibád! Veled is történhetett volna!- vigasztalta Mimi.- Legalább megmentetted. :) A táborvezetőnek szóltatok?
- Még nem… reggeli után gondoltuk.- mondta Tom.
- Oké, én megyek és elviszem Dorkának a kaját. Sziasztok!- köszönt el Mimi.

- Nyitom!- sietett az ajtóhoz Dorka.- Harry? :D
- Meghoztam a reggelijét, hölgyem. :)- tette le az ágyára.- Hogy vagy?
- Jobban, lejjebb ment a lázam azt hiszem. :)
Harry elmesélte Dorkának, hogy Danny se tért haza, viszont most már megbeszélték Tommal, hogy a táborvezetőnek is szólni kell az eltűnésünkről. Amíg Harryék romantikáztak, Mimi ott maradt a srácoknál reggelizni, mivel Harry azonnal kikapta a kezéből, a Dorkának szánt ételt. Mikor már majdnem végeztek és indultak volna beszélni a táborvezetőhöz, Lindsay megállította őket.
- Hol van Danny?- kérdezte.
- Nem tudjuk.- vonta meg a vállát Dougie.
- És ti meg itt ültök és nyugodtan esztek?
- Most mennénk szólni a táborvezetőnek, ha nem tartanál fel.- válaszolta Tom.
Lindsay szélsebesen rohant tovább, hátha valahol megtalálja az ő kis barátját. Végig járta az egész tábort és mindenhova benézett, ahova csak tudott, de nem akart a nyomára. Ekkor eszébe jutott egy hely, ahol még el tudta képzelni Dannyt, ezért azonnal odarohant, s szinte betörte az ajtót.
- Hol van, hol bujkál?!- tört be Dorkáékhoz.- Itt meg mi folyik?- nézett Harryre.
- Öhm… reggelizem és Harry hozta be nekem, mert azt mondta az orvos, hogy nem mozdulhatok ki…
Itt Lindsay jobban szemügyre vette őket. Dorka láthatóan rosszul volt egy kicsit, mert a képe sápadt volt és orrhangon beszélt, tehát bedugult az orra. Fel se öltözött, egy száll pólóban és alsógatyában virított, közben Harry ott ült az ágya szélén és fogta a kezét. Ezek hülyének néznek?- gondolta magában.
- Ti jártok?? Ezt nem hiszem el, Harry te tanár vagy és mégis kikezdesz egy diákkal?
- Na ezt most hagyd abba! Te mégis mit csinálsz Dannyvel? Csak a haverod, akit néha megölelsz és megcsókolsz? Te mégis kinek képzeled magad?
- Te tudod, hogy az én anyám itt a táborvezető? Ha ezt meghallja, röpülhetsz innen.
- Igen? És, a többiekkel mi lesz? Őket is kirúgatod? Dannyt is?
Ezen Lindsay elgondolkodott… talán mégse kéne beköpnie Harryt, mert véget érhet a kapcsolata, viszont, ha nem teszi, akkor Dorka boldog lehet, aminek nem nagyon örült. Úgy döntött hanyagolja most ezt a témát, és inkább arra koncentrál, amiért eredetileg jött.
- Hol van Anny? Tudom, hogy ő rejtette el Dannyt, szóval ki vele, hol a fenében van??!- üvöltötte a végét.
- Nem tudjuk. Ő is eltűnt.- válaszolta Dorka, mivel látta, hogy eltértek a másik témától.
- Biztos ő rabolta el, nem normális az a csaj! :@- távozott idegességében.
- Hé, fel ne lökjél!- tért ki előle Mimi.- Mit keresett ez itt? :S
- Annyt.- válaszolták egyszerre.
- Tom most beszél Ms. Mackenzievel. Képzeljétek visszajött. ^^-_-
- Csodálatos hír…- fűzte hozzá Dorka.- De most mit csinálnak? :S
- Szerintem keresőosztagot indítanak.- mondta el ötletét Harry.
Pár perc múlva belépett Tom is a házba, aki bejelentette, hogy folyik a keresés, Felhívták az erdészt, és ahogy ideért egyből el is indult, be az erdőbe. Csak egy ember ment vele, így elég hosszú idő lesz, mire mindent átkutatnak. Tom felajánlotta, hogy Dougieval és Harryvel segítenék a keresést, hiszen az egyik bandatársuk veszett el, de Ms. Mackenzie nem engedte, mivel itt a táborban az óráknak ugyanúgy menniük kell. A régi gitártanár addig helyettesíti Dannyt, és mivel nem akarnak félelmet kelteni a diákokban, ezért senkinek nem mondhatják el az esetet. Majd azt mondják, ha kérdeznék, mi van Dannyvel, hogy megbetegedett.
- Unatkozom! Hiányzik Anny! Mikor mehetek végre a szabadba? :(- panaszkodott Dorka.
- Majd, ha jobban leszel. :P- válaszolta Mimi.
- De mi van, ha Annyvel valami baj van? Meg kell keresnünk!- kelt ki az ágyból, de Mimi vissza is lökte. (azért nem olyan erősen :D)
- Nem mész sehova!- parancsolt rá Mimi.

- Anny! Anny!- kiáltotta valaki a nevemet.
Annyira fáradt és gyenge voltam, hogy a szememet is alig tudtam kinyitni, de végül sikerült. A következő pillanatban pedig lassan fel tudtam ülni.
- Hol vagyok?- néztem körül és egyszer csak egy ismerős arcot pillantottam meg.- Danny?
- Végre felkeltél. Már kezdtem félni, hogy sose kelsz fel. :)
- Hol vagyok?- kérdeztem újra, majd még egyszer körbenéztem.
Egy kis faházban voltunk. Csak egy ablaka és ajtaja volt. Semmi más nem volt benne, leszámítva a 2 ketrecet és minket Dannyvel. 2 viszonylag nagy ketrec, amibe bezártak bennünket. Akkora volt, hogy akár egy medve is elfért volna benne, viszont nem volt túl magas így, amikor fel akartam állni bevertem a fejem.
- Áú!- fogtam a fejem.
- Vigyázz!
- Kösz. Ezek mik? Medveketrecek?
- Gondolom.
- Hogy kerültünk ide? Miért csak mi? És valaki most azonnal ENGEDJEN KI!- ordítottam, majd próbálkoztam az ajtajával, de le volt lakatolva.
- Én is próbáltam már.
- Te hogy a fenébe tudsz ilyen nyugodt maradni?!
- Mit idegeskedjek? Egyelőre nem történt semmi.
- Nem történt semmi?!- (nem voltam ideges, kicsit se ^^)- Danny, az erdőben vagyunk, ki tudja hol, egy medveketrecbe bezárva, étel és ital nélkül, ki tudja meddig és azt mondod nem történt semmi?!
- Nyugodj meg! Majd csak elindulnak megkeresni.
- Annyira imádom az optimizmusod. :P- grimaszoltam.
- Én meg a te kitöréseidet. :D
- Ha medve lennék, most szétszedtelek volna. :P
- De két külön ketrecbe vagyunk… :Q
- Leszarom! Áttörtem volna! :P
- Hú, de félek. :D
- Te egyébként mióta vagy fent?
- Kb. egy órája.
- És mire emlékszel? :S
- Arra, hogy tegnap délután találkoztam Lindsayvel, hogy szakítsak vele, aminek nem nagyon örült. Aztán amikor megfordultam éreztem valamit a vállamba és utána semmi. Asszem lefeküdtem az ágyamra, ahogy visszasétáltam. :S
- Érdekes.- gondolkodtam el.
- És te?
- Engem valaki leütött, amikor… az előzmények nem fontosak. ^^- nem akartam beavatni, hogy miért mentem az ablakhoz, miért vittem a macim, miért ejtettem le, majd ugrottam ki érte és végül, miért nem figyeltem a hátam mögé, hátha valaki le akarna ütni. ^^

Tom, Dougie és Harry megtartották az összes órájukat, de nem tudtak nagyon koncentrálni és ezt egyik-másik diák észre is vette. Egyből mindenki arra gondolt, hogy Danny nagyon beteg lehet, ha a srácok ennyire nem tudnak a tanításra koncentrálni. Harryt ráadásul az is zavarta, hogy Dorka beteg és nem lehet mellette, ezért szünetekben egyből meglátogatta.
Az erdész közben még mindig az erdőben volt, de nem talált egy élő embert se. (nem mintha hullát igen… :Q) Délután olyan 5 körül vissza is jött a táborba, hogy mindent elmondjon Ms. Mackenzienek.
- Átfésültem az erdő déli, keleti és északi részét, de nem találtam senkit.
- És a nyugati rész?
- Az még vissza van. De nem hiszem, hogy találnék bárkit is. Mindent megteszek, amit csak tudok. Holnap átnézem azt is.
- Igen… köszönöm.
Amíg ők ketten beszélgettek, Tom pont akkor ment el a nyitott ablak előtt és hallgatózott. Mindent hallott. Szomorúan sétált vissza a zongorájához, majd elkezdett játszani egy lassú számot.
- Tom, minden oké?- kérdezte Missel, az egyik énekes.
- Bocsáss meg egy percre!- állt fel a zongorától, majd kiszaladt a teremből.
- Tom várj!- vette észre Dougie.- Mi az?
- Hallottam az erdészt, meg Ms. Mackenziet beszélgetni. Nem találták meg őket. :(
- De még megtalálhatják nem?
- Még vissza van az erdő nyugati része, de nem hiszi, hogy ott lennének.
- Mér? Ha ott még nem kereste őket és máshol nincsenek, akkor hol lennének??
- Nem tudom. Lehet, hogy már nincsenek is az erdőben. :S
- Beszéljünk Harryvel, meg a csajokkal?
- Miről?
- Hogy menjünk el este ismét keresni őket.
- Menjünk.- indultak el Dorkáékhoz, szerencsére Mimi és Harry is ott volt.
Tom mindent elmondott, amit hallott és mindenki egyetértett abban, hogy újra az erdőbe kell menniük este. Tom közben rájött, hogy csak úgy ott hagyta az egyik tanítványát, szóval gyorsan visszarohant. Alig bírtak magukkal. Mindenki arra várt, hogy végre vacsoraidő legyen, hogy utána elindulhassanak. Mimi be is pakolt pár cuccot a táskájába. Zseblámpát, térképet, iránytűt.

- Éhes vagyok…- „sírtam” Dannynek.
- Én is.
- Még mindig nyugodt vagy, hogy életben maradunk? :P
- Hát… ööö… :Q
- MEG FOGUNK HALNIIIIII!
- Anny nyugi!
- Danny… félek… :$ :(
- Add a kezed! :)- nyúlt át a ketrecéből.
Mivel a két ketrec egymás mellett volt így könnyen át lehetett nyúlni egyikből a másikba. Megfogtam Danny kezét és egy kicsit jobban éreztem magam. Megnyugtató volt, hogy nem egyedül kellett szenvednem és ott volt ő is velem. Pár perc múlva azt vettem észre, hogy elkezdte simogatni a kézfejemet, az ujjaival és közben rám nézett, azokkal a hatalmas, gyönyörű kék szemeivel. Neki van a legszebb mosolya és ezt meg is mutatta. Beleborzongtam, olyan aranyos volt. Legszívesebben beleültem volna az ölébe. Át akartam ölelni.
- Jobban vagy? :)- kérdezte végül.
- Igen, köszi. :)
Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó…