22.

9 óra, takarodó a táborban. Ilyenkor mindenkinek bent kell lennie a házában. Már nem mehet el sehova a tábor területén, meg persze azon kívül se. Az eső most hála égnek nem esett, viszont eggyel kevesebben indultak neki a keresésnek. Dorka természetesen nem akart az ágyában maradni. (érthető, imád engem XD)
- Én is menni akarok! :(- nyavalygott.
- Beteg vagy.- mondta Mimi.
- De nem lesz semmi bajom… nem is esik az eső. ^^
- Akkor sem! Itt maradsz. :P
- Harry! (*o*)- nézett rá boci szemekkel.
- Ne csináld Dorka… ne nézz így!
- Lécci, Harry… (*o*)
- Futás!- rohant ki Harry, Douggal együtt.
- Szia Dorka! :)- köszönt el Tom is.- Hé, várjatok!
- Jó legyél! ^^- ment ki Mimi is.
- Kapjátok be! :P- duzzogott.
Mimi egyből elővette a térképet és a zseblámpákat. Mikor el akartak indulni, Tomnak akadt egy kis gondja.
- Ti nem mehettek egyedül…- mondta Miminek és Dougienak
- Miért?- kérdezte Mimi.
- Mert, mert… Doug nem tud rád vigyázni.
- De tudok! :P- sértődött meg.- Féltékeny vagy mi? :P
- Nem, csak féltelek benneteket. Főleg Mimit. Szeretném, ha velem jönnél inkább, vagy Harryvel.
- Jól van, veled megyek, de csak azért, hogy ne te legyél Mimivel! :P
- Jó, oké. :P- egyezett bele Tom.
Ismét két irányba indultak el. Dougie egész úton duzzogott, de úgy, hogy még Tomnak is rossz kedve legyen tőle. „Lejárattál a barátnőm előtt, most szenvedj”- gondolta magában Dougie és nem is szólt Tomhoz egy szót se. Közben Harryék egész jól elvoltak (nem gondolni semmi rosszra, Dorka téged szeret ^^), csak ők legalább dumáltak egymással és egy jó csapatot alkottak.
- Most hozzám se szólsz? :P- szólalt meg fél óra séta után Tom.
- Nem. :P
- Most is megszólaltál.
- Kabbe! :P
- Most is. :D
- Leszállnál rólam? :P
- Jajj már Doug! Nem akartam rosszat. :P
- Jah, csak megint Tom voltál. :P
- Sajnos ilyen vagyok, hozzá szokhattál volna már az elmúlt években. :D
- De most nem lett volna semmi baj. :(
- Tudom.
- Akkor miért nem bízol meg bennem?
- Hát ööö…
- Ennyi. :P- hagyta ott.
- Doug várj már!

- Szerinted kibékülnek?- kérdezte Mimi Harrytől.
- Hát, remélem. Dougie nem tud sokáig haragudni.
- Jó lenne megtalálni Annyéket. :S
- Már nekem is hiányzik Danny sok bénázása. :)- tette hozzá Harry.
- Szerinted még élnek?
- Biztosan. :)
Az út során találkoztak pár nyúllal és érdekes utakkal. Nem sok mindent láttak, de nem adták fel. Mentek tovább az úton. Dougie és Tom közben még mindig nem szóltak egymáshoz. Doug egyfolytában csak duzzogott, Tomnak meg nem volt semmi ötlete, hogy mivel vidítsa fel haverját.

Egy alacsony testű ember lépett be az ajtón. Az egész ember feketében volt, kivéve a feje. Fekete pulóver, fekete hosszú nadrág, fekete sportcipő. A fején pedig egy rózsaszín sí maszkot viselt, mint a betörők. (mármint nem a színére értettem ^^) Mivel még mindig sötét volt az este miatt, és csak egy kis gyertya világított a szobába, amit nem rég gyújtott meg az idegen, ezért az alakjából semmit nem lehetett kitalálni. Magyarul vagy egy rossz buzi van az „állarc” mögött vagy egy ostoba nő. :D
- Sziasztok! Hogy tetszik a… „szobátok”?- kérdezte és meg kellett állapítanom, hogy ez egy ostoba csaj. XD
- Kiengednél minket? Vissza akarunk menni a táborba!- kiáltotta Danny, majd felkelt és a ketrec ajtajához ment.
- Ma még nem lehet. De hoztam nektek kaját.- dobta be hozzám, mert félt Dannytől, hogyha az ő ketrecéhez ment volna, lehet elkapja és addig nem engedi el, míg oda nem adja a kulcsot.
- Most azonnal engedj ki minket!- ordítottam én is.
- Bocsi srácok, nem megy. Majd talán holnap.- nyávogott tovább.
- De ki vagy, és mit akarsz?- kérdezte Danny.
- Nem fedem fel magam. Ennyire hülyének néztek?
- Hát… ebben a sötétben ilyen, rikító rózsaszín sí maszk… nem, nem nézünk hülyének. ^^- mértem végig.
- Ne mondd meg nekem, hogy mekkora hülye vagyok… mert én pontosan tudom, hogy mekkora…- hallgatott el én meg vigyorogtam, mint a hülyegyerek. XD- Pofa be! :P
- Meg se szólaltunk. :Q- mondtam, de alig tudtam visszafojtani a nevetést.- Egyébként te is táborozó vagy? :Q- tettem fel a kérdést, hátha elárulja magát.
- Igen… vagyis nem!- bingó. :D- Most mennem kell, holnap találkozunk!- lépett le gyorsan, mielőtt még a nevét is felfedte volna.
- Még két perc és megtudtuk volna, hogy ki ő. :S- mondta Danny.
- Majd holnap többet faggatjuk. Kérsz enni?
- Igen. *.*- tapadt a ketrec másik oldalára, ami hozzám a legközelebb volt.
- Jesszus, nyugi! :D- néztem rá.
- Csak éhes vagyok. :$
- Jól van, tessék. :)- adtam oda neki az egészet, mert nem tudtam kibontani. XD
- Köszi.- tépte szét a zacskót. (jó, így nekem is ment volna :P)
A zacskóba 4 kifli, pár csomag vaj (ilyen szállodai :D), meg 2 fél literes ásványvíz volt. Bőséges vacsora. XD Jah meg kaptunk egy éles kést. Először arra gondoltam, hogy felvágom vele az ereimet, hátha azzal többre megyek, mint a kiflikkel, de a nagy gondokozásban megzavart valaki.
- Tessék. :)- nyújtott át Danny két megvajazott kiflit.
- Köszi. *.*- vettem el őket.
Igazából, ahhoz képest, hogy egész nap egy falatot se ettem, annyira nem voltam éhes, elmúlt az éhségem. :D Csak másfél kiflit bírtam megenni. XD Persze, a csücsköket mindegyikről leettem. ^^ Az a legjobb része. Danny viszont hamar befalta a részét. :D
- Kéred?- mutattam fel a maradékot.
- Aha. Biztos nem kéred? *.*
- Nem.
- Oks, akkor kérem. ^^- kis konyhamalac.
Egy pillanatra elfordultam, mert hallottam valamit kintről, de szerintem csak egy mókus volt. Mire visszafordultam, Dannynek már be volt csukva a szeme és tátotta a száját. Hehe, most bármit tehettem volna vele, beledobhattam volna, hogy megfulladjon (kis gonosz), vagy egyszerűen csak belerakhattam. A 2. ötletemet választottam, szükség lehet még az erejére, nem akartam, hogy meghaljon. ^^
- Köfi.- köszönte meg.
- Ne beszélj teli szájjal! :P
- Igenis, anyu. :D- nyelt le egy kis falatot.
- Kabbe! :P
- Már bekaptam. XD- harapott bele ismét.
- Ne szemtelenkedj velem, édes kisfiam! :P
- Én, sose tenném! :D- ette meg végül a kiflit.- Meg amúgy is… túl fiatal vagy, inkább a csajom lehetnél, mint az anyám. :)
- Megártott az a kifli vagy mi van? :D
- Lehet… beleköptél? O_o
- Na jó van, szia! Jó éjt! :P- fordultam el és „aludtam”.
- Hé! Ne már! Kivel fogok most hülyülni, meg ellenni? *.*
- Nem tudom. Hívj be egy mókust.
Danny ezután már nem mondott semmit, csak ült és nézett ki a fejéből, én pedig megpróbáltam elaludni, ami sikerült is. Később pedig mocorgást hallottam, de nem keltem fel. Nem igazán érdekelt, meg túl fáradt voltam és aludni akartam. Viszont pár perc múlva böködött valaki.
- Anny! Anny!
- Mi az? Mi van?- ébredtem fel.- Danny ne bökdössél már! :P- keltem fel és vettem el tőle azt a hosszú ágat.
- Hé, a botom! :P
- Van másik, játsszál azzal! :P Amúgy honnan szerezted, meg minek? O_o- kaptam észbe. (jól van most keltem, nem kapcsolhatok egyből XD)
- Hát nem ébredtél fel, ezért… az ablakon keresztül kimentem és ezt találtam, gondoltam jó lesz.
- Szóval kimásztál az ablakon egy rohadt botért, hogy felébredjek, ahelyett, hogy segítséget hívtál volna??- nem voltam ideges. ^^
- Jah… hupszi. :Q
- Danny! Huzzá kifelé és hozz segítséget. MOST!- parancsoltam rá.
- Oké. ^^- ugrott ki az ablakon, ezután egy hatalmas puffanást lehetett csak hallani.- Jól vagyok.- ordította vissza.
Reménykedtem, hogy Danny visszatalál a táborba, bárhol is van ez a házikó.

Danny csak rohant az erdőben és azt se tudta merre tart, de azért nem adta fel, nem állt meg, futott, ahogy bírt. Néha ugyan megbotlott és el is esett, de így is tovább ment. Ahogy haladt előre, észrevette, hogy valami világít egy kicsit messzebb. Azonnal a fény felé futott és pár-perc múlva le is terítette a gazdáját.
- Dougie!- kiáltott fel Danny.
- Danny!- kiáltott fel Dougie, pedig rajta feküdt és ezt általában utálja.
- Tom!
- Danny!
- Mit kerestek itt?- kérdezte tőlük Danny.
- Szerinted? Vadászunk a hülye nyulakra, meg őzekre. :P Téged, basszus.- vetette oda Tom.
- Ennyire hiányoztam? ^^
- Aha, de leszállhatnál végre rólam. :P
- Jah, bocsi.- álltak fel.- Jajj, de örülök, hogy látlak titeket!
- Mi is, Annyt hol hagytad?- vette észre Tom, hogy Danny egyedül csapódott Dougieba.
- Öhm… hát, ahova bezártak minket… ott, mert ő nem tud kijönni.
- Akkor mi lenne, ha visszamennénk?- nézett rá Dougie.
- Hát… ööö…
- Most mi van?- kérdezte Tom.
- Nem tudom merre kell menni. :$- vallotta be végül Danny.
- Micsoda??
- Basszus, ahogy kiszabadultam onnan, elkezdtem rohanni és nem figyeltem az utat, meg sötét is volt és vagy 20-szor elestem. :S
- Jól van mindegy, menjünk tovább.
A 3 fiú elindult, hogy megtalálják a kis házat. Igaz nehéz volt, úgy, hogy Danny tényleg nem is sejtette, hogy merre lehet, hiszen tényleg csak futott, mint az őrült előre, hogy találjon valakit, vagy, hogy visszataláljon a táborba.

Mimi és Harry közben továbbra se találtak semmit. Az ő részüket már bejárták és ezért úgy döntöttek, hogy talán rá kéne térni egy másik útra, mondjuk arra, amin Dougie és Tom is elindult. Ki tudja, talán még össze is futnának és így be is tudnának egymásnak számolni. Harry elővette a telefonját, hátha működik és érdekes módon volt rajta 1 egységnyi térerő.
- Megpróbáljam?- állt meg Harry, hátha lép egyet és elmegy a térerő.
- Próbáld.- sétált vissza Mimi, majd Harry tárcsázni kezdett.
- Harry?- szólt bele Tom.
- Haver, végre! Van térerő.
- Ez remek, és hol vagytok?
- Hát… most elvileg ott, ahol ti, mármint azon az úton.
- Oks, mert megtaláltuk Dannyt…- kezdte Tom.
- Tényleg?? Jól van?- ordította Harry a telefonba.
- Igen, nincs semmi baja, csak párszor elesett az erdőben.
- És Anny?- ordította Mimi.
- Most megyünk érte. Danny ott hagyta a házba. :P
- Nem az én hibám. :(
- Oké, és merre felé vagytok? Csakhogy beérjünk titeket.
- Nem tudom haver, nem látok túl sokat. :S Szerintem menjetek vissza a táborba, innen már mi is boldogulunk. Majd Danny segít.
- Biztos? Nem menjünk oda?
- Biztos, megleszünk, ne aggódjatok!
- Oké, sok szerencsét! Sziasztok!
- Sziasztok!
- Na?- kérdezte Mimi.
- Azt mondták, menjünk vissza a táborba.