23.

Mivel már elmúlt egy óra, Danny távozása óta, ezért úgy döntöttem, hogy nem várok tovább, inkább alszom. Közben Danny kapott egy zseblámpát és ő ment elől, hogy mutassa az utat, de a sötétbe nem látott semmit és nem maradt meg semmi a fejében. Dougie már kezdett álmosodni és ezt szóvá is tette.
- ALUDNI AKAROK!- ordította, majd lefeküdt egy kidőlt fára.
- Tényleg aludni kéne… egész nap fent voltunk. :S- nézett rá Tom.
- De mindjárt meglesz a ház, nem bírtok ki ennyit?
- Danny, semmit nem láttál, majd, ha világos lesz megkeressük.
- És szerinted világosban emlékezni fogok valamire? Nem!
- De kimerültünk értsd már meg, basszus!
- Nem hiszem el, hogy emiatt a kisgyerek miatt itt éjszakázunk. :P- nézett Danny Dougiera, aki ujját szopva elaludt a fán.
- Irigylem, hogy ő ilyen könnyen el tud aludni. :D- nevetett Tom
- Akkor most itt maradunk?
- Hát… kénytelenek leszünk.
Danny és Tom is lefeküdt egy másik fára, majd megpróbáltak elaludni, ami nem volt túl nehéz, hiszen nagyon elfáradtak már a keresésben, főleg Tom. Mimi és Harry közben visszatért a táborba. Megnyugtatták Dorkát, hogy a többiek is nemsokára hazajönnek, mert megtalálták Dannyt, aki talán el tudja vezetni őket ahhoz a házhoz, ahová be volt zárva.

Másnap reggel Harry egyedül ébredt a szobájában. Tomék nem jöttek haza az éjjel. (megette őket a maci :Q) Harry azonnal kiugrott az ágyából és átrohant a csajokhoz.
- Anny?- kérdezte Harry.
- Mi? Hol? Ki vagy?- ébredezett Mimi.
- Ő sincs itt?
- Nincs, miért? Nem jöttek haza? O_o- nézett rá Mimi.
- Nem. Basszus mi van ezekkel? :S

Dougie reggel, ahogy kinyitotta a szemét, egy hatalmas pókkal találta szemben magát.
- Pók, pók, PÓK!- ordította, majd próbálta leszedni magáról, de annyira kapálózott, hogy leesett a fáról.- Áúú!- ért földet, majd elsétált előle a pók. (1:0 a póknak XD)
- Doug neked mi bajod van?- ébredezett Danny is.
- Egy pók. Rám mászott. És rám nézett a nagy szemeivel. (*o*)
- Csak egy pók Doug, nőjél már fel, nem esz meg! :P- mordult rá Danny, majd felállt és nyújtózkodott párat.
- Na mi a helyzet?- ébredt fel Tom is.
- Doug szívrohamot kapott egy póktól. :P
- De hatalmas volt. (*o*)
- Na jó, inkább haladjunk tovább.

Sajnos az egész táborban kitudódott a kis titok, hogy a srácok eltűntek és nem csak betegek. Minden gyerek pánikba esett, hogy mi történhetett velük, hol vannak, nincs-e véletlenül valami bajuk. És a legfontosabb kérdés, hogy miért és hogyan tűntek el? Ms. Mackenzie kijött a házából és rendet próbált teremteni.
- Gyerekek mindenki menjen vissza a házába, nincs semmi baj…
- Hogy ne lenne? Eltűntek a fiúk!- ordította az egyik táborozó.
- Nos… ők nem tűntek el, csak… pillanatnyilag nem tudjuk, hogy hol is vannak.
- Mi lesz? Mi is eltűnünk?- kérdezte pár lány.
- Vagy elrabolnak?
- Nem tűnik el senki! Meg fogjuk oldani ezt a helyzetet, de most mind menjetek vissza a faházaitokba. Addig a többi tanárral megbeszéljük, hogy mi legyen.
- Hol van Anny?- ment oda Lindsay Dorkához.
- Eltűnt, a fiúkkal együtt. :P
- Tudtam. Elrabolta az összes pasit, Harryt is csak azért hagyta itt, mert vele jársz. :P
- Na elég legyen ebből!- állította le Harry.- Mi lenne, ha mással foglalkoznál, és minket békén hagynál?
- Hát… ezt… nem hiszem el… rám senki nem hallgat?- kopott le végre róluk.
Harryék végre fellélegezhettek, hogy lekopott róluk Lindsay, viszont aggódtak a srácokért, hogy miért nem tértek vissza éjjel. Mindenki visszament a szobájába, csak Mimi nem, aki a tanári ház ablakához lopózott, hallgatózni. Bent éppen arról beszélgettek, hogy pár napig talán nem kéne órákat tartani, és néhány tanár elindulhatna megkeresni az elveszett emberkéket, vagy…
- Haza kéne küldeni a gyerekeket…- javasolta a gitártanár.
- Micsoda? De a gyerekek szeretnek ide járni és még… vissza van 1 hónap.- magyarázta Ms. Mackenzie.
- Az lehet, de ha valamelyik szülő megtudja, hogy elveszett 3 zenész és egy lány az erdőben, biztos, hogy betiltatják ezt a tábort örökre.
- Ms, Mackenzie, Ms. Mackenzie!- rohant be váratlanul az egyik barbie a tanárokhoz.
- Mi a baj Hilary?
- Eltűnt Lindsay is! O_o
- Ez biztos? Nem lehet, hogy csak a WC-re ment ki?
- Nem, mindenhol megnéztem. Mindig szól, ha valahova elmegy, de most semmi. Nem találom.
- Azonnal haza kell vitetnünk a gyerekeket, mielőtt megtudják, vagy esetleg még valaki elszökik.
Mimi ezután, hogy minden lényegeset hallott, visszarohant Dorkáékhoz, hogy nekik is beszámoljon mindenről. Harry azonnal felugrott az ágyról, hogy elinduljanak. Furcsának találták, hogy Lindsay csak úgy eltűnt.

Továbbra is Danny ment elől, pedig nem volt túl sok értelme, egyetlen fa, vagy kő, vagy út se volt neki ismerős. Tom minden egyes 5 percben megkérdezte Dannytől, hogy jó felé mennek-e, de nem válaszolt. Dougie már kezdte nagyon unni, meg éhes is volt, plusz még hiányzott is neki Mimi, szóval ő már legszívesebben visszafordult volna. Sőt nem is ment tovább, csak Tom cipelte. :D
- Doug, te mióta vagy ilyen nehéz? :P
- Hééé, én se szóltalak le, amikor volt rajtad felesleg. :P
- Nem azt mondtam, hogy dagadt vagy, hanem, hogy nehéz. :P
- Jaaah… és az mást jelent? ^^
- Hagyjuk. -_-
- Ott vagyunk már?
- Nem. :P- mordult rá Danny.
- Szerintem adjuk fel…- mondta Dougie.
- Megőrültél? Ott hagynád Annyt az erdőbe egyedül??!
- Csak egy ötlet volt. ^^
- Téged se hagytunk itt tegnap este, amikor elaludtál. :P
- Itt akartatok? O_o
- Mi lenne, ha abbahagynátok? Senkit nem hagyunk itt. :P- dobta le magáról Dougie.
- Áú!- nyögött fel a földről.
- Hupsz bocsi, nem direkt volt. ^^
- Na persze… :P- állt fel.
Ahogy mentek tovább egyszer csak egy kis patakhoz értek. Dannynek ekkor beugrott valami.
- Ez az!- kiáltott fel.
- Mi az?- nézett rá a két srác.
- Ezen a patakon jöttem át éjjel. ^^
- Ez biztos? :S
- Tuti! :P
- És… mennyi idő után?- kérdezte Tom.
- Mi van? :S
- Mennyi idő telt el az ablakon kiugrás és a patakon való átkelés között. :P
- Mi? Ööö… nem tudom, nem sok.
- Akkor már közel lehetünk.

Én közben felébredtem a ketrecben, de nem volt ott senki, hogy megmentsen. Nagyszerű volt. Eddig legalább ott volt Danny, de már ő se. Nem volt jó egyedül szenvedni ott és várni a segítséget, de azért reménykedtem, hogy Danny talált valakit, vagy legalább visszatért a táborba.
- Itt van egy kis meglepetés a számodra…- nyílt ki az ajtó.