24.

- Anny?
- Lindsay?- néztem a két csajra, de csak az egyiket ismertem meg, mivel a másikon az a rózsaszín sí maszk volt.
- Mit akarsz tőlem? Engedj el!
- Hol van Danny?- kérdezte a másik csaj.
- Felfaltam, szerinted? :P- néztem az ablak felé.
- A rohadt… várjatok itt, előkerítem.- lökte nekem a ketrecbe, majd azonnal be is zárta és elment. (gondolom a másikba azért nem rakta, mert félt, hogy ő is meglóg az ablakon :D)
- Hát ez remek… egy ketrecben lehetek veled, ki tudja meddig. :P
- Szerinted én örülök neki? 2 napja itt vagyok ezen a rohadt helyen. :P
- De te meg is érdemled… viszont én?
- Igazad van, te a poklot érdemelnéd. ^^
- Ne akard, hogy agyonverjelek! :P
- Jujj de félek! :P
Erre már nem mondott semmit, csak leült a ketrec egyik sarkába, ami elég távol volt tőlem. Elkezdtem dobolni a lábamon, mert már 2 napja nem jutottam dob közelébe, szóval jelentkeztek az elvonási tünetek. :D Aztán már a rácson is kezdtem ütni a ritmust, ami kicsit hangosabb volt, mint a lábamon, de jó hangja volt. ^^ A kis koncertemet egyedül Lindsay nem díjazta, pedig tök jól csináltam. ^^
- Hagyd már abba! Fáj tőle a fejem. :P
- Nyafka…- mormogtam halkan.
- Mit mondtál?
- Semmit…- doboltam tovább.
- Nem hallottad? Fejezd be!
- Unatkozom.
- Foglald el magad csendbe! :P
- Ünneprontó. :P
Amíg én próbáltam magamat elfoglalni csendben, Lindsay a körmeit nézegette és észrevette, hogy az egyik letörött. Úristen itt a világ vége. T_T

Eközben Dannyék az erdőben barangoltak tovább és remélték, hogy tényleg a jó úton haladnak. Dougie unalmában, és, hogy egy kicsit jobb kedve legyen mindenkinek elkezdett énekelni, valami tábori indulót. Mivel ezt meg se hallották, ezért a 2001: A Space Odyssey-t kezdte vinnyogni. (McFly R:A Newcastle Backstage 1:57- 2:57 XD) A végén már egész vörös volt a feje és elfogyott a levegője is és összeesett.
- Doug!- ugrott oda hozzá Tom.- Jól vagy?
- Persze… csak…
- Elfogyott a levegőd. :P
- De szép volt? ^^
- Gyakorolnod kell még. :D
- Nézzétek! O_o- mutatott Danny egy mókusra.- Ő tud nekünk segíteni. ^^
- Danny, ő csak egy mókus. :P- kételkedett Tom.
- De jól ismeri az erdőt, és talán tudja, hogy merre van a medveház.
- És ezt hogy deríted ki? Megkérdezed tőle? :P
- Igen. :P- közeledett lassan a mókus felé, meg ne ijessze.
- Danny ez hülyeség!
- Csönd! :P
Danny egyre közelebb merészkedett a vad erdei állathoz, aki nagy szemekkel figyelte őt. Ahogy Tom emelte fel Dougiet a földről, véletlenül megcsúszott Doug lába és elrúgott egy kis kavicsot, ami pont a mókus előtt landolt, aki annyira megijedt, hogy elfutott.
- Doug… te… ááá, direkt csináltad ugye?- vörösödött a feje.- Utána!- vette üldözőbe a mókust.
- Danny, állj meg!

Mivel mindenki a házában volt, ezért senki nem vette észre, hogy Harry, Dorka és Mimi befutottak az erdőbe. A tervük az volt, hogy arra indulnak el, amerre a fiúk lehetnek, hátha utolérik Lindsayt. Számukra egyértelmű volt, hogy ő az emberrabló, vagy legalábbis sejtették. A biztonság kedvéért, azért elvitték a térképet, nehogy eltévedjenek.
- Harry ez biztos jó ötlet? Nem biztos, hogy az erdőben van.- mondta Dorka, miközben Mimivel, Harry mögött loholtak.
- Tuti, hogy itt van valahol, csak meg kell keresnünk.
- Harry lassíts már! :P- ordította Mimi.
Még pár lépést tettek előre, de ekkor eléjük ugrott a bokor mögül egy mókus, amitől Harry nagyon megijedt, mivel kisebb korában egy ugyanilyen mókus a kertjükben rágcsált egy kis mogyorót, Harry pedig közelebbről szemügyre akarta venni, viszont ekkor a kis állat rávicsorgott, mint egy kutya és a következő pillanatba ráugrott az arcára és beleharapott az orrába, amiből ömlött a vér. (gyengébb idegzetűektől bocsi ^^)
- Vigyétek innen!- ordította Harry.
- Ez csak egy mókus.- próbálta megnyugtatni Dorka.
- Ott szalad!- ugrotta át Danny a bokrot, és sikeresen leterítette Harryt.- Harry!
- Danny!- örültek meg egymásnak. XD
- Hát ti?- segítette fel barátját.
- Hát mi Lindsayt keressük.- ekkor megérkezett Tom és Dougie is.
- Mimi!!! ^^- ugrott Dougie a nyakába.
- Dougie! ^^
- Már tudom mi hiányzott az életemből…- grimaszolt Danny, mire Tom hátba vágta.- Áú!
- Khöm… gyerekek, nem akarom megzavarni ezt a romantikus pillanatot, de tovább kéne mennünk.- szólt közbe Tom.
Most, hogy így egymásra találtak, elindulhattak, hogy együtt megtalálják Lindsayt és kibelezzék. (nem ám… ^^) Danny egy kisebb beszámolót is tartott a ketrecekről. Kis idő múlva Dougie elkezdett nyafogni, hogy fáradt és pihenni akar, de Danny nem volt hajlandó megállni, sőt azt se hagyták, hogy Dougie lemaradjon, mert féltek, hogy elveszik, ezért Mimi felajánlotta, hogy ő lemarad Douggal és majd, ha jobban lesz tovább indulnak. Ebbe mindenki belement, még az egyik térképet is megkapták, szóval a többiek elbúcsúztak a kis szerelmespártól.
- Végre leülhetek. ^^- foglalt helyet az egyik tuskón.
- Majd, szólj, ha kipihented magad. :D
- Te könnyen beszélsz! Te egy pihe-puha ágyikón aludtál, én viszont egy kemény, kidőlt fán, és reggel egy bazi nagy pókkal ébredtem. *.*- mesélte tragikus történetét. :D
- Te szegény. :P- sajnálta Mimi, majd megölelte.
- És fürdeni se tudtam…- tette hozzá Doug.
- Fúj!- húzódott el tőle Mimi.- Kicsit se érezni… ^^- hazudta. XD
- Te is hallottad? *.*- nézett hátra Dougie.
- Micsodát?
- Mozog valami a bokorban. *.*
- Igen, egy mókus. :D
- De nem, ez annál nagyobb.
- Jó, akkor egy őz. :P- próbált normálisan gondolkodni Mimi, hogy megnyugtassa barátját.
Dougie még így se vette le a szemét a bokorról, ezért Mimi is felé fordult, de nem jött elő onnan semmi. Viszont egyszer csak az látták, hogy az ő árnyékuk mellett megjelent egy harmadik is, de nem egy mókusé, nem is egy őzé, hanem egy emberé, és volt egy hosszú tárgy is a kezébe, amit felemelt a magasba, majd lesújtott vele rájuk.

- U nat ko zom. -_- - szótagoltam.
- Nem érdekel. Én most elfoglalt vagyok, nincs időm a nyavalygásodra. :P
- Már vagy egy órája nézegeted a körmeid… nem unalmas még?
- Nem csak NÉZEGETEM, hanem FELMÉREM a KÁROKAT is. :P
- És most mit tudsz tenni ellene? Van talán manikűr készleted kéznél, vagy mi? :P
- Van hát.- vette elő a zsebéből.- Csak nem képzeled, hogy nélküle bárhova is elmegyek?
- Együtt is alszotok talán? ^^ :P
- Ez nem vicces! :P
- Nem, ez beteges. ^^
Ahogy elővette a körömreszelőjét és megpróbálta helyrehozni a körmeit, támadt egy „remek” ötletem. XD
- Kölcsön adod? ^^- néztem rá angyalian.
- Mi??! Hogy a redvás körmeidre pazarold? Felejtsd el!- nézett a kezemre.
Leszólta a körmeim… LESZÓLTA A KÖRMEIM!!! :’(
- Khöm… köszönöm, hogy ilyen nagy szíved van, de nem arra akarom használni, hogy a REDVÁS körmeimet, ahogy nevezted, lereszeljem. ^^- fogtam vissza magam, pedig úgy lerúgtam volna a fejét. (A)
- Mire akarod? :O
- A lábkörmeimre… jajj add már ide könyögöm!- vettem el tőle, majd elkezdtem reszelni a rácsot. (a filmekben beválik ^^)
- Megőrültél? Tudod milyen drága ez?
- És tudod milyen nagyszerű lenne, ha végre kijutnánk innen és nem kéne velem egy légtérben lenned? :P- néztem rá, de közbe tovább reszeltem, majd láttam rajta, hogy ezen egy kicsit elgondolkodott. (hm… inkább csak próbált úgy tenni, mintha gondolkodna :D)
- Mire vársz még? Gyorsabban-gyorsabban!- sürgetett… abban reménykedtem, hogy van nála még egy körömreszelő, de sajnos nem volt, így nem tudtunk együtt dolgozni. :D

Dannyék már vagy egy órája sétáltak, de Mimiék még mindig nem kerültek elő, vagyis nem érték be őket, meg nem is hívták, mondjuk az erdőben még mindig alig volt térerő, de néha megjelent pár egység a telefonon, de még így se álltak meg, mert Danny már egyre közelebb érezte magát a célhoz és nem lehetett megállítani.
- Szerintetek jól vannak?- kérdezte Dorka.
- Biztos. Mi bajuk lenne? Ez csak egy erdő, tele aranyos mókusokkal és pár őzikével. :)- magyarázta Tom.
- De mi van, ha… ha… az egyik mókus megtámadta őket? És leharapta az ujjukat, vagy ráugrott a fejükre és letépte az arcukról a bőrt vagy…- pánikolt Harry, úgy látszik még nem heverte ki a múltban történt szörnyű dolgokat.
- Harry neked mi bajod a mókusokkal? Aranyos erdőlakók, nem bántanak embert, sőt a közeledbe se mennek, mert félnek. :)- nyugtatta Dorka.
- Te nem voltál ott, amikor megtámadott az egyik! :P- durcizott be egy kicsit Harry
- Hogy mit csinált? :O Harry ez biztos?- kételkedett Dorka.
- Megharapta az aranyos és tökéletes orrom. :(- „sírt” Harry.
- Jajj, gyere ide! :)- ölelte meg Dorka, majd egy apró csókot lehelt Harry aranyos orrára.- Szegény orrocskád. Most jobb neki?
- Hát… ^_^
- Kapsz még egyet.- puszilta meg ismét, majd Harry végül megcsókolta Dorkát.
- Khöm… gyerekek, ezt tényleg most kell? :P- förmedt rájuk Danny. (szép, először Mimiék, most meg Dorkáék :D)
- Danny, téged mér zavar, ha más boldog? :P
- Mert én perpill nem vagyok az, sőt ideges is vagyok, azért. :P
- Hm… mi történt a… cellában? :Q- kérdezett rá Harry.
- Fogd be Harold! Semmi! :P- mordult rá.
- Hé, ne most nyírjátok ki egymást, ha lehet! :P- szólt rájuk Tom.
- Igenis apu.- válaszolta kórusba a két srác.
- Nem vicces, szokjatok már le erről! :P
- Igenis apu. ^^
- Reményetelen. -_- - adta fel Tom. :D

Megállás nélkül tovább reszeltem azt a hosszú, vastag rudat, de csak pár mm-t sikerült lefaragnom belőle. Eközben Lindsay tovább sürgetett, mint egy szurkoló, aki egyfolytában csak annyit mondd, hogy: Gyerünk, hajrá! És ezt kb. még vagy 100-szor, szóval kicsit idegesítő volt, de nem arra figyeltem, hanem, hogy minél előbb kijussunk onnan. Egyre jobban rányomtam, hogy minél nagyobb felületet tudjak lereszelni, de a nagy nyomástól sajnos… eltört. ^^
- Hoppá… :Q ^^
- MI AZ, HOGY HOPPÁ???- nem, nem volt ideges, egyáltalán. ^^
- Véletlen volt… :$
- Tudod milyen drága volt??
- Csak egy… körömreszelő.- én a tudatlan. :D
- Ez nem csak egy körömreszelő, ez maga A körömreszelő! :@- vörösödött a feje.
- Hát… nem sokra mentem vele a rácsot iletően… szóval szerintem átvertek. ^^
- Te hülye! Nem arra fejlesztették ki, hogy rácsokat reszeljenek szét vele.
- Hát… most már ezt is tudom. ^^
Ebben a percben hallottuk és láttuk is, hogy kinyílt az ajtó…