29.

- Dorka jól vagy?- értünk oda az ágya mellé.
- Igen, megmaradok. :)
- De mi történt? :O
- Hát, azt úgy volt, hogy…- és elmesélte az egész történetet.
- Remek, viszont most visszamész pihenni, mi meg próbálunk. ^^- jelentettem ki.
- Nélkülem? :(
- Most ájultál el! Pihenned kell!
- De, akkor ki fog énekelni?- kérdezte Mimi, és mind Harryre néztünk.
- Miért én? Sebesült vagyok. :P
- Mert a te hibád, hogy Dorka elájult! :P
- Az enyém? De miért?
- Mert nem zártad be a fürdőszobaajtót. :P
- De becsuktam.
- Tökmindegy, már döntöttünk. ^^- jelentette ki Mimi.
- Dorka! *.*- nézett szomorú szemekkel barátnője felé.
- Csak 1 próba Harry, nem halsz bele. :)- csókolta meg.
- Szép, még te is ellenem vagy! -_- - morgolódott magában.
Miután Dorkát átkísértük a házunkba, elmentünk próbálni. Szóltunk Adamnak is. Harry hozta a kottákat, Tom tudta nélkül, és neki is álltunk a munkának. Az első próbálkozásnál még nem doboltam, mert meg akartam hallgatni, hogy milyen stílust is képvisel ez a dal. :D Viszont Harry olyan, érdekes énekelt, hogy elkezdtem nevetni a dobok mögött, ő meg válaszul gonoszan nézett rám, szóval inkább csak figyeltem a számra, és Harry sexy hangjára. Mikor másodszorra játszották, már nem pihentem, hanem próbáltam valamit rádobolni, ebből az lett, hogy 2 percenként megálltunk, mert Harry mindig változtatott valamit. Végül is 2 óra után végre összeraktuk a számot és egyszer el is tudtuk játszani. Megbeszéltük, hogy mikor próbálunk újra, csak akkor már Dorkával. :D
- Hogy ment?- kérdezte Dorka az ágyból.
- Fárasztó volt, de összeraktuk. ^^- éjjeneztem.
- Remek, akkor holnap megtanulom majd én is valahogy. :D
- Itt a szöveg, tanuld. XD- adtam oda neki.
- Oh kösz, semmi zenei aláfestés? :D
- Mimi? ^^
- Miért én? :P
- Mert te vagy a gitáros. Gitározd neki a témát, és akkor megtanulja, és előrébb leszünk. ^^
- Jó oké. :P- ekkor megszólalt a hangosbemondó, hogy mindenki azonnal menjen ki az udvarra, mert gyülekező.
Az egész tábor összegyűlt, a McFly srácok a tanárok mellett sorakoztak fel. Megvártuk az utolsó emberkéket is, akik persze a barbiek voltak és előre is tolakodtak, de persze úgy, hogy fellöktek pár embert. (kedves teremtések ^^)
- Azért hívtunk ide mindenkit, mert a tanárok és jómagam észrevettük, hogy nagyon sok cigi csikkeket dobáltatok el a tábor területén. Tudom, hogy nem mindenki dohányzik, de aki igen, az legalább a szemetesbe dobja el a csikket. Szóval… a dohányzást egyenlőre nem tiltjuk be, de most mindenki felfogja szedni a csikkeket és megtisztítjuk a tábort.
- Mi?? O_o- néztünk Mimiékkel.
- MINDENKI! :P- jött a válasz.
- És semmilyen védőfelszerelést nem kapunk?- aggódott Lindsay.
- Miért mit akarsz? Golyóállómellényt? :D- nevettem.
- Nem te idióta, hanem kesztyűt! :P
- Tessék, zsebkendő!- adtam egyet neki. (olyan édes vagyok ^^)
- Ez most vicc??? Tiszta kosz lesz a kezem, és akármilyen fertőzést elkaphatok.
- Lindsay, feltalálták már a vizet és a szappant, szóval, ha megmosod a kezed a munka után, nem lesz bajod. ^^- világosítottam fel.
- És addig?
- Addig meghalsz! :P- kezdtem el szedegetni a földről azt a sok kis izét.
- Ááá, ez undorító!- hajolt le ő is egyhez.
Szóval mindenki szépen takarított, olyan jó volt, mások cigi maradványait felszedegetni, utána meg kidobni.

Eljött a várva várt nap, vagyis TOM SZÜLETÉSNAPJA! :D Minden a terv szerint haladt, Tom nem sejtett semmit, mi pedig szépen berendeztük az ebédlőt, a tiszteletére. Úgy intéztük, hogy előttünk még fellépnek páran, és mi majd utoljára adjuk elő Tom dalát. Mindenkit behívtunk az ebédlőbe, este 6 órára.
- Kész a színpad?- kérdeztem Mimiéket.
- Kész.
- A torta?
- Az is.
- Ideges vagy?- kérdezte Dorka.
- Nem… ^^
- Látszik. :P
- Jó, de… de… mi lépünk fel utoljára és és és addig még 100-szor lerágom az összes körmömet az idegességtől. *.*
- Anny, NYUGI! Jók leszünk, és kibírod. :P
- De… *.*
- Na jó, témaváltás! Te mit adsz Tomnak szülinapi ajándékként? :)- kérdezte Mimi.
- MI?? Az ajándék! Teljesen kiment a fejemből! Most mi lesz? Nem csináltam semmit, nem készültem semmivel. O_o
- Azt hiszem rossz témát választottam. XD
- Anny ne aggódj! Tom nem fog megharagudni! :)
- De ez olyan hülyén jön ki, hogy tőlem nem kap semmit. :(
- Semmit? Anny, te találtad ki ezt az egészet! :P
- Jó, de akkor is.
- Ennél jobbat nem adhatsz neki. :)
- Nem… vagyis… de!
- Mit? :S- néztek rám.
- Megvan!!! ^^ Mindjárt jövök.- rohantam el, majd elraboltam Dannyt is. :Q
- Anny mit akarsz?
- Milyen gyorsan jutunk el innen Londonba? ^^
- Kb. 3/4 óra, miért? :S
- El tudnánk menni, most azonnal oda? ^^
- MOST? De… nem érünk vissza. :S
- Dehogynem, még csak 6 óra, és 7-kor kezdünk és én úgyis csak az utolsó számban lennék.
- De minek akarsz elmenni? :S
- Majd útközben elmondom, csak induljunk már, mert tényleg nem érünk vissza.
- Jó-jó.- pattantunk be a kocsiba.
Amíg mi autókáztunk, Mimi és Dorka tették a dolgukat, alakították még egy kicsit a teremben lévő dolgokat, hogy még tökéletesebb legyen minden. Eltelt fél óra, mire észrevették, hogy eltűntem, de nem foglalkoztak vele, csak akkor kezdte érdekelni őket, amikor megjelent Harry.
- Eltűnt Danny! O_o
- Biztos elmentek valahova Annyvel.
- De a kocsi is eltűnt.
- MIII? O_o- ordították a lányok, majd odafutottak a kocsi helyére.
- Ezek hova mehettek?- kérdezte Dorka.
- Nem tudom, de mindjárt kiderítem.- vette elő a mobilját Mimi, majd felhívott, de nem vettem fel.- A francba!
- Megpróbálom Dannyt.
- Szia Harry!- vette fel Danny.
- Ti meg hol vagytok??- ordított a telefonba.
- Harry! Odaadnád a telefont? ^^- kérte el Mimi és meg is kapta.- Köszi, Danny odaadnád Annynek a telefont? ^^
- Persze.
- Szia Mimi!- kaptam meg a telefont.
- HOL A JÓ BÜDÖS FRANCBA VAGYTOK???- ordított bele a telefonba úgy, hogy a dobhártyám majdnem kiszakadt.
- Kocsikázunk. ^^
- HOGY MI VAN? CSAK SZÓRAKOZOL VELEM UGYE?
- Mimi, nyugodj meg! Vegyél mély levegőt és fújd ki!
- Hogy nyugodnék meg, ha ti elhúztatok, a nem tudom hova?
- Vissza fogunk érni a buli végére.
- A BULI VÉGÉRE??
- Csak akkor kellek.
- De…
- El kell intéznem valamit, oké?
- De mit??
- Nem mondhatom el, meglepetés!
- Akkor legalább azt mondd meg, hogy hova mentek!
- Londonba.
- Végül is… az itt van egy köpésre. -_-
- Vissza fogunk érni! Na, szia, legyetek ügyesek! ^^
- Még nem végeztünk, hallod?- mondta, de én már letettem.- Hát… a buli végére ideérnek talán.
Már csak pár perc volt 7-ig. Ideje volt annak, hogy elmenjenek Tomért, és elhozzák a bulijára. Tom épp az ágyán feküdt és dalt írt. (nem tud leállni :D) Dorka és Harry vállalták, hogy elhozzák. Nem volt túl könnyű, hiszen munkából nehéz kirángatni, de a végén sikerült. Bekötötték a szemét és elrabolták.
- Elárulnátok végre, hogy hova visztek? Még be kell fejeznem azt a dalt!
- Majd meglátod.
- Legalább ezt a kendőt had vegyem le a szemem elől, már vagy 20-szor megbotlottam. :S
- Azért vagyunk, hogy ne ess el. De mindjárt leveheted. :)- nyugtatta meg Dorka.
- Meg is érkeztünk. Csukd be a szemed! :P- szólt rá Harry, miközben szedte le róla a kendőt.
- Vigyázz lépcső!
- Kinyithatod! :)- mondta Dorka, majd Tom kinyitotta és előtte állt az egész tábor az ebédlőben.
- BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT TOM!- ordította mindenki kórusban.
- Úristen, ez mi? O_o
- Ez egy meglepetés buli haver! :D- jött oda Doug, majd megölelte.
- Köszönöm. :’)
- El ne bőgd magad! :D- nevettek Harryvel.
Tom meg se tudott szólalni, annyira meg volt hatódva. Mindenki egyenként odament hozzá, megölelgették, odaadták az ajándékokat, majd, amikor mindenki végzett, leültették az első sorba, hogy onnan élvezze a neki készült műsorokat. Dorka és Mimi konferálták fel az embereket. Elég sokan készültek zenés produkcióval, szinte mindenki. Tom alig hitt a szemének, hogy mindenki így készült a szülinapjára. Még Harry is készült külön dobszólóval. :D Már nem volt sok hátra a műsorból, ezért Mimiék kezdtek aggódni, és azonnal felhívtak.
- Anny, hol vagytok már? Mindjárt mi jövünk.
- Már itt vagyunk a közelbe. Hány produkció van még vissza?
- Már csak 4.
- És utána jövünk mi?
- Igen. Sőt… már csak 3 van vissza. O_o
- Nyugi, odaérünk. Ha még csúszunk, akkor tartsd fel Tomot valahogy! :)
- ÉÉÉÉN?
- Te! :D
- Kösz, és mégis hogy?
- Hát, légy kreatív, találd ki! :P De úgyis odaérünk, nyugi!
- Ajánlom is, különben…
- Különben? :D Megölsz, és nem játsszuk el a dalt? XD
- Neeeem… majd a buli után elintézlek. ^^
- De drága vagy, na, viszont most leteszem, szia!
- Szia, és siessetek! :P
A telefonbeszélgetés után, megkértem Dannyt, menjen gyorsabban, mert féltettem az életem. ^^Az a 3 produkció hamarabb lement, mint gondoltuk, már csak a mi számunk volt hátra. Mimi megvárta, hogy mindenki lejöjjön a színpadról, majd szólt Dorkáéknak, hogy hozzák fel a gitárokat meg álljanak be, addig ő lefoglalja Tomot.
- Nos… mi is készültünk neked egy számmal, és… ez… lesz az este utolsó produkciója…- próbálta húzni az időt.- És… ööö…
- Reméljük tetszeni fog!!! :)- futottam fel a színpadra, vettem ki Mimi kezéből a mikrofont és beleordítottam, majd visszaadtam, és beültem a dobok mögé.
Beszámoltam, majd elkezdtük a számot. Tom először furcsán nézett ránk, úgy tűnt, mintha azon gondolkodna, hogy hol hallotta ezt a számot. Aztán a refrénnél leesett neki, hogy ezt ő írta, ez az ő dala, amit nem rég írt. A szám végén felállt és tapsolt! Teljes siker volt! Nagyon meghatódott, és nagyon boldog volt. Mind a nyakába borultunk, majd mi is Boldog Születésnapot kívántunk. Szegény meg se tudott szólalni.
- Csajok, ez… eszméletlen volt! Hogy csináltátok?
- Csak összeraktuk valahogy… semmiség. :)
- Köszönöm, nagyon jó ajándék volt, meg ez a buli is, elképesztő, nagyon köszönöm. :)
- És még nincs vége.
- Mi? :O- nézett rám.
- Hogy?- kérdezte Dorka meg Mimi is.
- Még hátra van, a torta. ;)- kacsintottam, majd kinyitottam a konyha ajtaját és…