1. rész

Mindig is az volt az álmom hogy Amerikában élhessek, valamelyik nyüzsgőbb nagyvárosban, de legjobban New Yorkra vágytam. Talán abból is kifolyólag, hogy kint születtem Amerikában, csak 2 éves koromban ide költöztünk Magyarországra. Mikor gimis lettem elkezdtem gyűjteni a pénzem, most hogy letettem az érettségit elég pénz jött össze hogy kiutazzak, emellett az egész családtól csak pénzt kértem a ballagásra, így ha még ott nem is járok szerencsével el tudom kezdeni az életem, és egyhamar úgyis szembejön valami munkaféleség, maximum söpröm az utcákat, már akkor is ott vagyok. Mikor ezt az ötletemet megosztottam a szüleimmel -mint várható volt- nem örültek neki, de végülis beadták a derekukat, de csak egy feltétellel. Anyunak él kint Londonban egy régi családi barátja, John -akivel elvileg én is találkoztam, de még nagyon fiatal voltam- aki szívesen befogadna pár hónapra, adna munkát a boltjában, ezáltal több pénzhez jutnék és még a nyelvet is gyakorolhatnám. Így hát Júniusban nem a New Yorkba, hanem a Londonba tartó repülőre szálltam fel. Az úton már kicsit ideges voltam, és felvetődött bennem a gondolat hogy talán nem jó ötlet idegen országba utazni, ahol nem ismerek senkit, vagyis csak John…elvileg. Amikor végre megtaláltam a cuccaimat elindultam a táblát tartogató emberek felé, egyszer csak észrevettem hogy egy magas kissé már őszülő de még mindig jó kondiban lévő pasinál Dorka Richardson.
-szia, John, ugye?-vigyorogtam rá mikor már előtte álltam.
-Dorka? Tejóég, amikor legutoljára láttalak, még azért bőgtél, mert elvették a babád, most meg kész nő vagy. -ölelt meg, és nem csalódtam anyuban, rám uszított egy őrültet, persze jó értelemben, egész úton a kocsiban mesélt, hogy kicsi korában jóban volt anyu egész családjával, hogy milyen voltam, meg hogy hozzá vágtam egy poharat mert ki merte rám nyújtani a nyelvét, hát igen, már akkor se tűrtem ha hülyének néztek. Persze a mondatainak csak a felét hallottam, ki gondolta volna, hogy London ilyen szép, egész úton csak az ablakon bambultam ki, egyszer csak lefékezett egy óriási tömb előtt, csak ámuldozni tudtam, ahogy néztem.
-belül szebb ;)-mondta miközben a táskáimat rángatta ki a kocsiból
-várj, segítek, sok könyv van bennük ezért olyan nehezek
- az 5.en fogsz lakni- mondta miközben mentünk fel a lépcsőházban, már a 4.en tartottunk amikor az egyik ajtó kicsapódott és egy  magas, barna hajó srác szaladt felénk, de olyan csúnyán nézett rám hogy majdnem átestem a korláton annyira hátrálni kezdtem hogy nehogy nekem jöjjön, na mondom, ha már most ilyen „kedves” mi lesz itt később…Aztán nagynehez felértünk az 5.re, benyitottam és azthittem majd elájulok óriási lakás, a legjobb hogy tetőtéri, így a tetőre is fel lehetett menni.
-itt laksz? O.o
-nem :), itt te fogsz élni
-de várjunk csak, ez hogy…
-van egy kis ingatlan ügyletem, de ha lehet anyukádnak ne mond légy szíves
de itt egyedül…?ez óriási…-persze, nem mondom
-hát akkor érezd magad itthon, mivel holnap szombat pihenj, pakolj ki, sétálgass a városban, hétfőn pedig fél 6ra érted jövök és megmutatom hogy merre lesz a munkahelyed, sajnos nem tudok nagyon komoly munkát adni, csak pakolást…:S
-nem gáz, az is munka- mondtam miközben már az óriási padig érő ablakoknál jártam és a kilátást szemléltem, mivel a ház egy dombon állt így jó messzire el lehetett látni
-akkor hétfőn, szia
-hello-motyogtam, de már nem is nagyon figyeltem. Az egész délutánomat pakolással töltöttem, plussz felfedeztem a lakást, és végül mivel jó idő volt, fogtam magam és kiültem a ház tetejére. Szombat reggel rávettem magamat hogy kimozduljak, de csak a közeli ligetig merészkedtem el amit az ablakból is láttam, vettem egy Hot-Dogot,  leültem egy fa alá és elővettem a könyvet amit magammal vittem. Órákat ültem kint, figyeltem a deszkázó fiúkat, az egyik olyan ismerős volt, de a távolból nem tudtam beazonosítani, délben úgy gondoltam, hogy hazamegyek utána pedig bemerészkedek a városba. Hát igen, amilyen a szerencse már 10 perc után nem tudtam hol vagyok és hogy jutottam el ide, de úgy gondoltam ezzel majd akkor foglalkozok amikor hazafelé megyek. Megnéztem út közben a Buckingham palotát, a British Múzeumot és felszálltam a London Eyera. 6 óra körül úgy gondoltam hogy haza felé veszem az irányt, néhány szembejövő embert kérdeztem arról hogy pontosan merre menjek hogy az utcámba kösse ki, ők kedvesen elmutogatták, de valahogy mindig sikerült eltévednem, végül is vettem egy térképet, épp azt böngésztem amikor nekimentem valakinek.
-bocsi-mondtam miközben a földről szedtem fel az elejtett térképet
-semmi, jéé, mi ismerjük egymást, vagyis tegnap találkoztunk, bocsi hogy olyan bunkó voltam akkor, a nevem Harry Judd-mutatkozott be
-aha…,ja én Dorka Richardson vagyok, szóval akkor te laksz alattam?
-igen, minek a térkép?
-hazatalálni…
-ennyire nem vagy otthon Londonban?
-mivel ez a második napom itt
-ja, az más, ha van kedved gyere velem, találkozok pár haverommal, utána pedig hazaviszlek, oks?
-rendben, menjünk
Pár tömböt sétáltunk és bementünk egy stúdióba.
-hogy-hogy egy stúdióban találkoztok?
-ja, nem mondtam? Zenészek vagyunk, vagy egy zenekarunk, McFly, nem ismered?
-azt hiszem hallottam egy-két számotokat, de nem biztos
-egyszer eljöhetnél egy koncertünkre
-jó ötlet
-itt is vagyunk, fiúk, ő Dorka, ők pedig Tom, Danny és Doug-mutatott sorba a fiúkra
-sziasztok-köszöntem kissé vékony hangon mert egy picit zavarban voltam.
A fiúk épp egy új Tom által írt szöveghez próbáltak zenét szerezni, de mindig összevesztek azon hogy hogyan is legyen.
-mindig ez van-mondta Harry miközben hazafelé bandukoltunk- van hogy egy hónapba is beletelik mire megeggyezünk hogy milyen legyen a dallam
-én ki nem bírnám, tuti hogy kikaparnám valakinek a szemét
-hidd el, mivel nekünk is valahogy le kell vezetnünk a feszültséget, így általában Doug a szenvedő alany, egyszer Danny úgy talált ki egy dallamot hogy közben én Dougot kergettem Tom meg ordibált velem hogy mikor növök fel és hagyom békén szegényt
-érdekes napjaitok lehetnek
-az biztos, és te hogyhogy itt Angliában?csak kiruccanás vagy fontos célokból?
-hát elvileg Amerika a cél, de a szüleim csak úgy mennek bele, ha itt élek egy ideig,mert itt van egy régi ismerősük John, akit gondolom te is ismersz, és legalább tanulom a nyelvet és mivel John ad munkát gyűjtök is pénzt
-szóval nem sokáig leszel itt?
-hát az még majd kiderül, kitudja, ez a lakás igazán jó visszatartó ok :D
-és mit fogsz dolgozni?
-Johnnak van egy boltja, ott fogok pakolászni
-értem, hát akkor majd még találkozunk valamikor, plussz megígérted hogy eljössz egy koncertünkre ;)
-így igaz:D joccakát-szaladtam fel a lakásomba, ki gondolta volna hogy az első nap így összebarátkozok valakivel.
Vasárnap az egész napot a lakásban töltöttem, Tvztem és a laptopom előtt ücsörögtem, furcsa hogy eddig nem sokat találkoztam a McFlyal neten, pedig tele van velük minden oldal… Korán lefeküdtem hisz másnap irány dolgozni. John jött is értem fél 6ra, és mentünk a boltjába, gyalog mentünk hogy innentől kezdve én is megtaláljam majd. Kis vegyesüzlete volt, de úgy látszik a helyiek szerették mert sokan voltak és mindenki kedvesen odaköszönt Johnnak. Megmutatta, mit kell majd hová pakolnom és elmondta, hogy délben fél órára leléphetek enni, majd 3kor végzem is. Az első nap nem volt nehéz, mindenki szívesen segített, és 3kor vidáman léptem ki az ajtón, rögtön bele is szaladtam valakibe…